Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
A VERFASSUNGSPAETEI KÜLPOLITIKÁJA 143 bűnökre, — a háború furiájának elszabadítására uszít."9 3 Nem orosz-ellenes háborút akarnak, csak Oroszországra gyakorolt nyomást: „Arról lesz szó, hogy a különböző programok között kompromisszumot érjenek el, vagy egészen konkrétan kimondva: az orosz igényekből annyit lealkudjanak, hogy Ausztria és Anglia érdekeit a keleti ügyek új helyzete ne sértse érzékenyen."9 4 A Monarchia hallgatása következtében Oroszországban a szélsőséges körök kerekednek felül, és az 1878. március 3-án aláírt San Stefano-i békében Oroszország kizárólag saját érdekeit és elképzeléseit juttatja érvényre.9 5 Ez azonban határozottan Ausztria-Magyarország és Anglia érdekeibe vág. Andrássy jegyzéket juttat el az érdekelt hatalmakhoz, amelyben nemzetközi kongresszus összehívását indítványozza a béke statútumainak felülvizsgálása céljából. Anglia teljes erejével e mellé áll, és Németország is követi a példát. Ha Oroszország nem akar újabb háborút, engedni kényszerül. Andrássynak e lépését támogatja a Verfassungspartei lapja: „Milyen pompás lehetőség Andrássy gróf számára, hogy diplomáciai adottságait a legcsillogóbb fényben mutassa, hogy az orosz hangulatokból való megtérést bizonyítsa, és hogy a San Stefano-i békébe merész csapással belevágja baltáját."96 A nemzetközi kongresszus előkészítése egyúttal diplomáciai csatározások ideje is. A Neue Freie Presse világosan látja az erőviszonyokat: „A hatalmakhoz intézett meghívásból látjuk, hogy Németország átvette az Anglia és Oroszország közötti formális közvetítő szerepet, és a »becsületes alkusz« szerepót gondosan látta el. A követelést, amit Anglia állított, lényegében teljesítették: a kongresszus azért ül össze, hogy az egész 1 San Stefano-i békeszerződést megvizsgálja, és annak egyetlen cikkelyét sem vonják ( ki a vizsgálat alól. Itt tehát Oroszország teljesen engedett, és ebben joggal látni annak bizonyítékát, hogy egy új háborúhoz, — akármi is legyen az oka, — nem érzi magát i elég erősnek, és azt elkerülni igyekszik."9' A Balkán sorsa felett dönteni hivatott nagyhatalmi kongresszus 1878 júniusban ül össze Berlinben. Az osztrák liberálisok lapja nem táplál illúziót, a megnyitáskor megállapítják: „A berlini kongresszus a legjobb esetben sem gondolhat többre, mint egy védőbástya létrehozására, amely mögött az európai békét évek sorára elrejtik."9 8 Konkrétabban is megfogalmazzák aggodalmaik okát: „A párizsi szerződés súlyosabban érintette Oroszországot, mint bármely korábbi európai szerződés, és mégis húsz évvel ennek megkötése után — mindenesetre rendkívüli európai viszonyok védelmében és a kormányok sajnálatos elvakultsága következtében — összeszedte magát, és újra megkísérelte a Kelet meghódítását. Attól lehet tartani, Oroszországnak nem lesz húsz évre szüksége, hogy áttörje azokat a gyenge korlátokat, amelyeket a berlini kongresszus a szláv terjeszkedés ellen felállít."9 9 Ezen meggondolások miatt a berlini kongresszuson megszülető, a San Stefano-i béke helyébe lépő és Kelet-Európa térképét alaposan átrajzoló szerződést10 0 is sommásan elvetik: „A kongresszus egész munkája tartósság igénye nélküli kontármunka és tákolmány."10 1 A három császár szövetségével szakító osztrák-magyar külpolitika sikerének látható jele a berlini kongresszustól Bosznia, Hercegovina és a novibazári szandzsák okkupációjára nyert felhatalmazás. Az okkupéeió gondolatát a vezető osztrák liberális 93 NFP, 1878. febr. 15. 94 NFP, 1878. febr. 19. 95 Diószegi I.: Klasszikus diplomácia — modern hatalmi politika, 272. 1. 96 NFP, 1878. ápr. 6. 97 NFP, 1878. jún. 5. 98 NFP, 1878. jún. 14. "NFP, 1878. jún. 23. 100 Diószegi I. : Klasszikus diplomácia — modern hatalmi politika, 275. 1. 101 NFP, 1878. júl. 10.
