Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
144 ZACHAB. JÓZSEF lap állandóan ellenezte, az okkupált tartományokba való bevonuláskor azonban így vélekedik: „Hiábavaló lenne még ma is észokokkal vitatkozni az okkupáeióval szemben. El kell fogadni a tényt, és azt kívánni, hogy jól sikerüljön a Monarchia számára, mégha ennek a kívánságnak a teljesedésében nem is hiszünk."10 2 Az okkupált tartományok lakosságának ellenállásába ütközött osztrák-magyar hadak csatározásainak híre újra a Monarchia egész keleti politikájának éles bírálatát váltja ki a liberálisokból: „Az a politika, amely az orosz—török háború alatt Oroszországra kacsingatott, hogy a San Stefano-i békével kioktassák: súlyosan megtévesztették; az a politika, amely ellenzett minden energikus beavatkozást a keleti zavargásokba, amíg itt volt az ideje, és valódi hasznot hozhatott volna, hogy haderőnk egy részét később tisztázatlan célokra bevesse; az a politika, amely ahelyett hogy két évvel ezelőtt bevonult volna Szerbiába, és eltiporta volna a tüzet, mielőtt az még elterjedt, ma Boszniában menetel, és új harcokat gyújt, amelyeknek a vége nem látható; — ez a politika ós nem a Szapáry-hadosztály szenvedett vereséget Dolny-Tuzla és Dobog között."10 3 A hivatalos osztrák külpolitikával szembeállítják saját koncepciójukat: „A nagy tévedés, amely Andrássy gróf politikájának alapja, abban áll, hogy Ausztriát az okkupált országok igazgatásának felelősségével terheli anélkül, hogy figyelembe venné: azt a célt, hogy kiterjessze az osztrák hatalmi szférát, sokkal jobban ós biztosabban elérheti, ha az érdekek kölcsönös előmozdítása révén a Balkán félsziget nyugati felének gravitációs központját Ausztriába helyezi át. Hogy ezt a gondolatot realizálja, nincs más eszköz, mint hogy ezeket az új államokat és területeket felvegye vámszövetségünkbe."10 4 Az osztrák liberális sajtó szenvedélyes hangon támadja a kormány okkupációs politikáját; így vélekedik a Verfassungspartei lapja is: „Bécs és Ausztria független sajtója . . . egyszerűen hazafias kötelességét teljesítette, amikor kifejezést adott annak a gondolatnak, hogy mélyen fájdalmas az újjászervezett hadsereg első próbáját Bosznia és Hercegovina feneketlen útjain, zord szakadékokban végrehajtani, fiatal virágzó férfiak ezreit kiszolgáltatni a halálnak, megcsonkulásnak, megbetegedésnek egy olyan politika érvényesítéséért, amely ellen az egész világ — beleértve a két országrész minisztériumát is — napról napra fellázad, egy olyan politikáéért, amely jelszavát titokban tartja, mert azt nem meri kimondani."105 Az udvari párt okkupációs politikája az osztrák és magyar országrész liberálisainak ellenállása következtében belpolitikai válsághoz vezet.10 6 Az osztrák kormányválság kirobbanásakor a Verfassungspartei lapja az osztrák liberálisok egységét hangsúlyozza a keleti kérdést illetően: „A Verfassungspartei minden frakciója a baloldaliak kivételével . . . megfogalmazta jóakaratú véleményét a Pretis báró által felállított kormányprogramról. Szavazataik lényegesen különböznek egymástól, és eltérnek az egyes programpontok megítélésében, de egy közös bennük: Andrássy gróf okkupációs politikáját minden frakció helyteleníti, és ennek következtében Pretis báró programját teljesen és feltétel nélkül egyetlen frakció sem fogadja el."107 Az okkupációs politika körül kirobbant válság, a Verfassungspartei éles ós egyértelmű szembenállása az udvari párttal, a Monarchia külpolitikai irányvonalával nemcsak osztrák kormányválsághoz vezet, hanem a Verfassungspartei kormánypártként való megbukását is jelenti,108 a liberális minisztérium helyét 1879 augusztusában konzervatív 102 NFP, 1878. júl. 30. 103 NFP, 1878. aug. 17. 104 NFP, 1878. szept. 7. 105 NFP, 1878. okt. 4. 106 Diószegi I.: Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája, 261. 1. 107 NFP, 1878. okt. 27. 108 if. Gharmatz: Deutsch-österreichische Politik (Leipzig, 1907) 360. 1.
