Századok – 1972

Folyóiratszemle - Rajkov; A. V.: Az indiai nemzeti forradalmárok és a marxizmus (1920–1930-as évek) 1458/VI

Fü LYÓIRATSZEMLE 1459 tudatosan, de érzékelte a gyarmati viszonyok közepette kibontakozó kapitalista fejlődós mélyülő ellentmondásait. Ez fokozta radikalizmusukat, de elősegítette a kispolgári ideológia és a sovinizmus koloncaitól való szabadulásukat is. A marxizmus iránti érdeklődésüket az 1917-es év orosz forradalmai ós a Komintern propagandája keltették fel. Anarchisztikus taktikájuk csődje szintén új utak keresését diktálta. A marxizmus irányába fordulást megkönnyítették azok az indiai „nemzeti forradalmárok", akik hosszabb ideig éltek Európában vagy Amerikában, és már 1917 előtt ismerték a nemzetközi munkásmozgalmat. Berlini csoportjuk pl. 1918-ban a proletariátus különleges történelmi szerepéről cikkezett, bár a munka ós tőke ellentótét csak Európában ismerték el, az otthoni társadalmat osztatlannak tekintették. Szovjet-Oroszországban tett útjaik, megismerkedésük a Komintern kiadványaival lendítette őket a forradalmi marxizmus felé. Első jelentősebb egyéniségük, aki megtette •ezt az utat, M. N. Roy tipikus radikális-kispolgári forradalmárként kezdte, majd narodnyik jellegű átmenet után elragadta a baloldaliság gyermekbetegsége. Nem ismerte el az összindiai érdekeket a gyarmati függőség elleni harcban, lebecsülte az indiai nemzeti burzsoázia és az angol imperializmus érdekellentéteit, a burzsoázia és a forradalmi tömegek között elképzelhetetlennek tartotta a szövetséget. Egyes írásaiban a kispolgáriságot is reakciós erőként értékelte, bár más alkalmakkor forradalmi elemeit alkalmasnak ítélte a munkásosztállyal való szövetségre. Roy hatása figyelhető meg az Európában élő indiai kommunisták csoportja „The Masses of India" с. kiadványán is, amely 1925 — 1927 között jelent meg Párizsban. A gandhizmus, a burzsoázia ellen szólít fel, miközben a bolsevikok taktikájával, a marxizmus klasszikusaival, valamint a Komintern anyagaival érvel. Több cikket közvetlenül a „nemzeti forradalmároknak" címeztek. Ezekben bírálták az egyéni terrorra, a lázadásokra épített taktikájukat és osztályszempontú szervezett tömegmozgalom, tömegharc kibontakoztatására biztatták őket. Tevékenységük jó talajra talált, hiszen a bengáliai forradalmárok már 1921-ben a forradalmi orosz szociáldemokrácia taktikáját tanulmányozták, s azt helyesen értelmezve maguk is a proletariátus felé fordultak. Felvilágosító munkát végeztek, szervezték az indiai munkásosztályt, sztrájkokat irányítottak. Természetesen a bengáliai jelenségek akkor még kivételnek számítottak. A „nemzeti forradalmárok" többségénél nacionalista ós vallásos ideológiai hatás jelentkezett. A marxizmus felé fordulásuk az 1920-as évek derekán figyelhető meg egyértelműen. 1924-ben egy magát kommunista pártnak nevező csoportjuk programja az indiai társadalom kommunista elvek szerinti átalakítását hirdette, de hangsúlyozta, hogy számol az indiai nép szellemi tradícióival. Rajkov a marxizmus Indiában való terjesztését tartja legnagyobb érdemüknek, tényleges politikai súlyuk nehezen bizonyítható. Hasonló értékelést ad az illegális hindosztáni forradalmi társaságról, amely a tőke ellen hirdetett harcot, nem tartotta elégségesnek a függetlenség kivívására, a kizsákmányolástól mentes társadalmat eredményező változásokért szállt síkra. Az Indiai Kommunista Párt megalakulása 1925 végén a marxizmus elterjedtségének jele. A nemzeti és a társadalmi feladatok összekapcsolásával nemcsak a munkásosztály és a radikális értelmiségiek körében vált népszerűvé, de a középrétegekre is hatást gyakorolt. Az indiai társadalom ekkori mobilitása következtében a friss elemekkel gyarapodó „nemzeti forradalmárok" kispolgári éretlensége ugyan folyamatosan újratermelődött, de konkrét politikai kérdésekben (a függetlenség mértéke, a gyarmatosítók törvényeinek eltörlése, a kaszt-rendszer felszámolása, az állam és az egyház szétválasztása stb.) és az ezekért kiálló munkás—paraszt politikai csoportokban a kommunisták és a „nemzeti forradalmárok" egymásra találtak. A politikai együttműködés ideológiai befolyást is eredményezett, és 1928-ban pl. a hindosztáni forradalmi társaság szocialista társasággá alakult. Vezetője B. Singh, aki ekkor még ösztönös marxista volt, 1929 — 31