Századok – 1972

Folyóiratszemle - A Dél-Afrikai Kommunista Párt 1921–1971 1460/VI

1460 FOLYÓIBATSZEMLE folyamán a börtönben vált képzett marxistává. Jelentőségét növeli, hogy nagyszerűen értett a marxizmus indiai viszonyokhoz való alkalmazásához. 1929—1933 között Indiában fellendült a nemzeti felszabadító és a társadalmi harc. Az éles osztály- és politikai küzdelmek következtében tömegesen bebörtönözték az események legradikálisabb vezetőit, résztvevőit. A kommunisták, marxista műveltségű forradalmár értelmiségiek, a „nemzeti forradalmárok" együtt töltött börtönévei, az un. „börtöntanfolyam" eredményeként utóbbiak közül sokan léptek át a Kommunista Pártba, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az Indiai Kommunista Párt az 1930-as. évek végétől szélesedő tömegbázissal rendelkező, befolyásos politikai erővé nőtt. (Voproszi Isztorii 1972. 2. szám, 67—81. I.) Mr A Dél-Afrikai Kommunista Párt. 1921—1971. A párt történetének vázlata A cikket a Dél-afrikai Kommunista Párt Központi Bizottságának meg nem nevezett tagja írta. A párt előtörténetét az International Socialist League nevű csoportig: kell visszavezetni, amely 1915-ben alakult meg, s a zimmerwaldista mozgalomhoz csatlakozott. Ez a csoport a nacionalista álláspontra helyezkedett Dél-afrikai Munkáspártról vált le. A tanulmány szerzője megállapítja, hogy már korábban voltak azonban a radikális, sőt a marxista gondolatoknak úttörői e területen is, miként az afrikai őslakosságnak is alakultak demokratikus szervezetei az 1880-as években. Az Afrikai Néppárt, amelyet 1902-ben hoztak létre, kifejezetten radikális és szocialista nézeteket vallott. 1909-ben pedig megalakult a Dél-afrikai Munkáspárt. E pártban azonban a szakszervezeti vezetők egy része opportunista politikát követett, s a fehér-sovinizmus jelei is észlelhetők voltak. 1913-ban nagy bányászsztrájkok robbantak ki, s ugyanakkor a néger néptömegek és az indiai kisebbség egyenjogúságáért küzdött. Ez annál indokoltabb volt, mert éppen 1913-ban fogadtak el olyan földtörvényt, amely a színesek részére a rezervátumok meddő földterületein kívül eltiltotta a földvásárlást. E földtörvény nagy elkeseredést váltott ki. Ez megmutatkozott a Munkáspárt 1913. évi kongresszusán is, ahol heves viták után a pártvezetősógbe a korábbinál nagyobb számban választottak színeseket. Az első világháború éveiben az ellentétek a mozgalomban kiéleződtek. 1914 augusztusában a stuttgarti ós bázeli kongresszusok határozatainak szellemében a Munkáspárt, a szakszervezetek és a szociáldemokrata csoportok a háborút imperialista jellegűnek bélyegezték. 1915 januárjában a Munkáspárt évi konferenciáján a Bili Andrews és Ivor Jones vezette internacionalista pártvezetőség ellenében sikerrel lépett fel az F. Creswell (volt bányaigazgató) vezette nacionalista és faji alapon álló kisebbség, amely Dél-Afrikát az antant oldalára készült állítani. 1915 nyarán a jobboldal többségre jutott, a baloldali internacionalisták orgánumainak megjelenését lehetetlenné tették. Ezek után a régi pártvezetőség nyolc tagja (köztük Andrews, a párt volt elnöke, Jones, a titkára és Wainstock, a párt pénztárosa) mondott le tiltakozásként pozíciójáról. 1915 szeptemberében pedig bekövetkezett a végleges szakítás. A Munkáspártból kivált internacionalisták 1915 szeptemberében megalakították Dél-Afrika Nemzetközi Szocialista Ligáját (ISL). Üj lapot adtak ki, amelyet Ivor Jones szerkesztett, következetes internacionalista és forradalmi szellemben, hangsúlyozva, hogy Uj Internacionálét kell megteremteni, amely visszatér az eredeti marxi elgondolásokhoz, a Kommunista Kiáltvány szelleméhez. Ilyen felfogásban tartották meg az új párt első kongresszusát 1916 január-