Századok – 1972

Történeti irodalom - Tanulmányok Tolna megye történetéből (Ism. Degré Alajos) 1440/VI

1442 TÖRTÉNETI IRODALOM át, mikor megpróbálja felvázolni Tolna megye állapotát, annak átalakulását a mohácsi vészt követő négy évtizedben. Főleg gazdaságtörténeti és birtoktörténeti vázlata igen érdekes és számos problémát felvető. E tekintetben nagy érdeme a két portális összeírás összegezésének közlése, de a nemesség közti birtokszerzések és magánháborúk ismertetése is. Érdekes például, hogy alig van a megyében egy telkes bocskoros nemes, de megesik, hogy szolgabírót közülük választanak. Ez ugyanis világosan mutatja egyrészt a tisztség terhes voltát, másrészt csekély tekintélyét, mert a vagyonosabb nemesek igyekeztek elhárítani a nehéz, és nem túlságosan fizetett feladatkört. Nyilván ezért választottak egy telkes nemest. Helyesen mutat rá, hogy a hódoltsági részeket a magyar adó és magyar földesúri járandóságok viselésére nem valami ragaszkodás vagy öntudat, hanem fegyveres erőszak bírta. Nem tudok azonban teljesen egyetérteni azzal a felfogásával, hogy a foglalkozást jelző név (Kovács, Varga, Kádár, Csapó) minden esetben valami iparral foglalkozó jobbágyot jelzett. Az esetek jelentékeny részében nyilván így igaz, de az is lehet, hogy csak az összeírt személy atyját ismerték kovácsnak stb., az ő megjelölését alkalmazták a fiára is. Az ilyen jellegű ragadványnevekkel élő népéletünkben elég gyakran találkozunk. E dolgozatból teljesen hiányzik azonban a megyei szervezet, megyei élet tárgyalása. Nem kétlem, hogy ennek forrásait nehezen és hiányosan lehetne fellelni, de a szerző a problémát fel sem veti. Ezzel kapcsolatban legyen szabadmegjegyezni, hogy Holub Józsefnek van még egy kiadatlan kézirata Tolna megye újjászervezéséről a török kiverése után. Jó volna közölni ezt a dolgozatot az egyik legközelebbi kötetben, Szakály tanulmányának folytatásaként. Szilágyi Mihálynak a két kötetben közölt kereskedelemtörtóneti tanulmányai igen eltérő jellegűek. Az I. kötetben nagyon kevés eredeti forrásból dolgozik. A török kiűzésétől 1848-ig tartó fejlődést illetően nagyobb részt már közölt forrásokból von le következtetéseket. Forráskritikája nem erős. Abból ugyanis, hogy a kereskedők panaszkodnak a csekély forgalom és a nagy adó miatt, nem feltétlenül következik, hogy nehezen élnek. Természetes, hogy beadványaikkal valamit el akarnak érni, tehát panaszkodnak. Néha félreérti a latin szöveget. A „per tertias personas" nem azt jelenti, hogy három személyen keresztül szerzik be áruikat, hanem, hogy „harmadik személy" útján, azaz nem közvetlenül mehetnek az áru után, közvetítőt kell igénybevegyenek és megfizessenek. Néha közkeletű dolgokat ismétel (devalvatio). Adalékai érdekesek, de tulajdonképpen nem járulnak hozzá a gazdasági viszonyok tisztázásához. Ezzel szemben folytatólagos tanulmányának a második kötetben közölt része (A Tolna megyei kereskedelem 1848-tól az I. világháború kitöréséig) nagyon sok jó adatot közöl, vonalvezetése is érdekes. Igen ügyes pl. a termésátlagok ós a fogyasztás összevetése, tetszetős a felvásárlókereskedelem kritikája. Vannak tévedései. így szerinte a Bach-kor nem volt alkalmas a tőkefelhalmozásra. Lederer Emma és Ruzsás Lajos tanulmányai az ellenkezőjét bizonyítják. Ugyanazt a követelést az egyik mondatban az árvaszék, a másik mondatban az árvaház követelésének nevezi (279. 1.). Valószínűleg az előbbi a helyes, a téma szempontjából nem is lényeges, de gondatlan fogalmazásra vall. Néha felesleges dolgokat is fejteget, pl. a fizetésképtelenség miatti eljárások részletes fejtegetése szükségtelen, a gazdaságtörténetet csak az érinti, mennyi volt a csődbe került kereskedő. Nem helyénvaló a házalás és a mai házhoz szállítás összevetése (294. 1.). Az egész dolgozatból mégis kiderül, a kereskedelemnek milyen ágai fejlődtek a tárgyalt korban, és miért. Egészen más jellegű Horvát Árpád széleskörű adatközlése az I. kötetben, az 1848. évi szabadságharc Tolna megyei vonatkozásairól. A szerzőt szemmel láthatólag a nemzetőrség felállításának szükségszerűsége, megszervezése, felszerelése és Bács megyei vegyes sikerű szereplése érdekelte a legjobban. Millió apró adatot rak egymás mellé, melyekből az egész kép jól összeáll. Kár, hogy a szervezkedés társadalmi hátterét nem próbálta meg felderíteni. Érdekes lett volna pl. a Bács megyébe vezényelt 1911 főnyi nemzet-