Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
134 ZACHAB. JÓZSEF A Verfassungspartei lapja odáig megy az Olaszországhoz fűződő kapcsolatok kiépítésének követelésében, hogy Németország és Ausztria-Magyarország mellett szívesebben látná Olaszországot Oroszország helyén harmadik szövetségesként. Ezt a kormányt ösztökélő cikkek mellett az uralkodó és az udvari párt tartózkodása miatt nehezen megvalósuló uralkodói látogatás előkészítésének időszakában nyiltan is kimondják: „Viktor Emmanuel bécsi jelenléte többet jelentene: a belátó politikusok által követelt, Európa jövőjót biztosító szövetséget Németország és Ausztria és Olaszország között."34 Az uralkodók személyes érintkezése a konkrét politikai célkitűzés mellett az egyház elleni közös liberális harcot is demonstrálná az osztrák liberálisok számára: „Legyen a jövőben az olasz nép állandóan barátunk, ahogyan anyánk volt a legnemesebb kultúra ápolásában ! Viktor Emmanuel látogatása elhárítja az utolsó feszültséget, amely udvaraink között még uralkodott, miután a két nép viszályát már régen elfeledte, kioltja a vérontás szörnyű időire való emlékezést, és reményt ad a mi és Olaszország közös ellenségének, a jezsuitáknak a legyőzésére."35 A patetikus hangvételen túl a vezető liberális lap Thiers olaszországi látogatása alkalmával mondja ki nyiltan, hogy a Monarchiának az európai egyensúly megőrzése miatt van szüksége Olaszország barátságára, nehogy az Franciaország szövetségesévé válhasson: „Olaszország jövője csak akkor biztosított, ha baráti viszonyt létesít Németországgal és Ausztriával, amelyet kedvező események lehetővé tettek; a Franciaországgal való szövetségben nem rejlik üdv a fiatal királyság számára . . Olaszország ma saját lábán áll, nem akarja, és nem kell, hogy gyámja legyen, amelynek szerepét Franciaország ismét szívesen átvenné."36 Miután az osztrák liberálisok által követelt irányvonal követése nem áll érdekében sem Németországnak, sem Ausztria-Magyarországnak, és szövetség kötése mértékadó körökben fel sem merül, húzódik az uralkodói viszontlátogatás is. Amikor pedig a német császár végre elszánja magát az utazásra, kíséretéből azonban hiányzik Bismarck, a Verfassungspartei szócsöve rezignáltán csak annyit jegyez meg: „Politikai tárgyalások nélkül fog I. Vilmos ós Viktor Emmanuel kezet rázni."37 Még az olasz belpolitikánál is nagyobb figyelemmel kíséri a Neue Freie Presse a spanyol belpolitika kusza szövevényeit. Az 1870-ben királlyá választott Savoyai Amadeo olasz herceg 1873-ban lemond trónjáról, miután nem lát lehetőséget, hogy a helyzet urává legyen. Az ezt követő választások köztársasági többséget eredményeznek, azonban a monarchiának is erős tábora van, így a köztársaság kikiáltása után polgárháború tör ki, és az anarchikus helyzet még jobban elmélyül.38 Az eseményeket figyelemmel kísérve az osztrák liberálisok ismét elsősorban liberálisokként foglalnak állást, és alapelveiknek megfelelően a köztársaságiak mellett törnek lándzsát. A spanyol belpolitikai harcot is az európai méretű egyházpolitikai kérdés részének tartva, a monarchistákat azonosítják a klerikálisokkal, azok győzelmét pedig közvetlen a Monarchiát fenyegető veszélynek tartanák, így a köztársaságiak támogatására irányul minden igyekezetük. Ilyen helyzetben saját kormányuktól a köztársaság elismerését várják: „A spanyol köztársaság kormányunk részéről történő el nem ismerése, amelynek néhányan ebben a kérdésben vezető szerepet akarnak adni, remélhetőleg csak a túlzott diplomáciai elővigyázatosságon alapul. A köztársaság Spanyolországban ténylegesen fennáll, ós tartja magát, és egyetlen helyesen gondolkodó sem kívánhatja 34 Uo. 35 NFP, 1873. szept. 14. 36 NFP, 1874. okt. 16. 37 NFP, 1875. okt. 17. 38 Fr. Haselmayr : i. m. 1. köt. 57. 1.
