Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
A VERFASSUNGSPAETEI KÜLPOLITIKÁJA 135 a földkerekségen, hogy ezt a kormányt, — amely a béke záloga, —• a trónkövetelő váltsa le, akinek a követői nem restelkednek banditákként viselkedni."3 9 1874 elején a spanyol káoszhoz egy államcsiny is járul, a hatalom Castelar kezéből Serranoéba kerül. Ez váratlanul éri a köztársaságiak harctéri sikereinek örvendő osztrák liberálisokat, és az elkeseredés hangján szólnak az államcsinyről, miközben a legszebb szavakkal emlékeznek Castelarra: „A legrosszabb, ami Spanyolországban megtörténhetett, bekövetkezett. A cortest feloszlatták, Castelar már nem áll a kormány élén, egy brutális államcsiny minden reményt letört, amit még táplálni lehetett a sokat kínzott, sokat gyalázott országgal szemben. A nemes hazafinak, aki vérző szívvel áldozta fel egyik ideálját a másik után, hogy megmentse hazáját, a nemesszívű republikánusnak, aki csak népének javát igyekezett előmozdítani, aki nem ismert közönséges hajtóerőt, semmiféle önző becsvágyat, Spanyolország legjobb férfiújának kezéből kihullt a kormány gyeplője."4 0 Spanyolország új emberét, Serranot, egészen más hangnemmel fogadja a liberális lap: „Serrano az az ember, aki Don Carlos-szal, Don Alfonsoval vagy valamelyik másik herceggel üzletet köt. Most övé a hatalom, és ha egyszer azt szilárdan a kezében levőnek hiszi, akkor hirtelen az éj leple alatt Madrid utcáin valamilyen királyság nő ki."41 A köztársaságiak sorain belüli meghasonlás a monarchisták sikereit fokozza. A Verfassungspartei lapja igen élesen támadja e helyzetben a monarchikus erőket: „A haladás és civilizáció nevében, mindannak a nevében, ami a művelt embernek kedves és drága, Európa valamennyi tiszta szívének és nyílt értelmének nevében kívánjuk, a kariizmus ismert szorultsága olyan nagy legyen, hogy Spanyolország e politikai pestisének kifogyjon a lélegzete."42 Ennek elősegítésére, amennyire korábban elvetették a spanyol köztársaság elleni intervenció gondolatát, annyira szükségesnek tartják a karlista győzelmek gyarapodásakor a köztársaság megmentése érdekében történő beavatkozást: „Nem siklunk át a nehézségek felett, ennek ellenére azt állítjuk: a nagyhatalmak spanyolországi intervenciója nemcsak indokolt, hanem megvalósítható is lenne. Ha a beavatkozás alapelvét általában éppen a liberális táborban vetik el, az azért van, mert a beavatkozást állandóan a reakció szolgálatában használták, és ezért a pártálláspont az elfogulatlan ítéletet megzavarta. A beavatkozás azonban áldássá válhat, ha egy pusztító polgárháborút fejez be, vagy legalább humánus jelleget ad annak."4 3 Az intervenció mellett felvetik a spanyol kormány elismerésének szükségességét is, mert ez lehetetlenné tenné a franciák részéről a karlistáknak nyújtandó további segítséget. Az első lépést itt is a német kormánytól várnák: „Ez a francia részről a kariizmusnak nyújtott gyalázatos támogatás mindenesetre csak addig fog tartani, amíg a madridi kormányt a hatalmak el nem ismerik. Egy elismert kormánnyal szemben Franciaországnak már az illendőség miatt is teljesítenie kellene kötelességét, és látjuk, már az a célzás, hogy Németország el akarja ismerni Serrano kormányát, Versaillesben fordulatot okozott. Ezért olyan fontos az elismerés, és ebből az okból kifolyólag követeltük ezt folyton folyvást. Most már várható, mert nemcsak Párizsban, Olaszországban is, — és ahogyan hisszük: itt Bécsben is — közölte elhatározását a német kormány. A többi hatalom, Franciaországot is beleértve, kényszerítve lesznek, hogy kövessék Németország példáját, és abban a pillanatban, amikor az új spanyol kormányt felveszik az európai államkoncertbe, a karlistákat népjogilag lázadó bandának nyilvánítják. Az új Spanyolországnak a többi hatalom általi elismerése a most uralkodó körülmények között a kariizmus kikö-39 NFP, 1873. máj. 6. 40 NFP, 1874. jan. 6. 41 NFP, 1874. jan. 8. 42 NFP, 1874. márc. 28. "NFP, 1874. júl. 19.