Századok – 1972

Történeti irodalom - Der österreichisch-ungarische Ausgleich 1867 (Ism. Szász Zoltán) 1423/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1423. szabadság« titkos társasága" c. könyvéhez képest is sok új következtetést von le a szerző. Ezenkívül új forrásokat is idéz Bakunyin 1863-as svédországi küldetésével kapcsolatban. A könyvben szó esik a XIX. századi orosz forradalmi mozgalom egyik legizgalmasabb, és korántsem minden vonatkozásban tisztázott epizódjáról, Ogarjov és Nyecsajev együttműködéséről is. A szerző utal arra, hogy Gercen halála után Ogarjov és Bakunyin kísérletet tettek a „Kolokol" kiadására, mégpedig a hazai forradalmi ifjúság képviselőjének szerepében tetszelgő Nyecsajev társaságában. Hivatkozva többek között a ,,Chahiers du Monde Russe et Sovietique"-ben M. Confino által közzétett ismeretlen Nyecsajev anyagokra J. L. Rudnyickaja jogosan állapítja meg, hogy Nyecsajev sok tekintetben kifogásolható magatartása okozta Ogarjov kiválását a „Kolokol" szerkesztőségéből. (Ebben a kérdésben a szerző azóta külön tanulmányban még határozottabban foglalt állást.) Az utolsó fejezetben az ogarjovi életmű konklúzióit ismerjük meg. Rudnyickaja megállapítja, hogy a dekabrista tradíciókon nevelkedett Ogarjov csaknem ötven esztendőn keresztül vett részt az orosz forradalmi mozgalomban, élete végén pedig kapcsolatba került az orosz marxisták közvetlen előfutáraival, például Lavrovval. Ogarjov dolgozta ki a 60-as évek közepén az esetleges orosz parasztfelkelés taktikáját, amely nem nélkülözte a realitás elemeit, s a „Kolokol" segítségével az orosz polgári-demokratikus forradalmi mozgalom legismertebb korabeli platformjává vált. Az utókor hálásan emlékezett Ogarjovra, amikor 1966. március 2-án hamvait Londonból ünnepélyesen Moszkvába, a novogyevicsi temetőbe szállították, i J. L. Rudnyickaja munkája biztos segítséget nyújt az e korszakkal foglalkozó kutatóknak. Szívesen olvastunk volna többet Ogarjov nemzetközi kapcsolatairól, az 'olasz, francia, német és magyar emigránsokkal való angliai és svájci találkozásairól. (Az utóbbiak közül Ogarjov többek közt ismerte Kossuth Lajost, Pulszkyt, Klapkát, Türrt, Tanárkyt, Diósyt. Kossuth, de különösen Pulszky és Tanárky irataiban vagy levéltári hagyatékaiban is találkozunk Ogarjov nevével.) J. L. Rudnyickaja könyve osztatlan elismerésben részesült több szakfolyóiratban. Megjelenése óta kiszélesedett Ogarjovról és a XIX. századi orosz forradalmi mozgalomról alkotott képünk. KUN MIKLÓS DER ÖSTERREICHISCH-UNGARISCHE AUSGLEICH 1867. MATERIALIEN (REFERATE UND DISKUSSION) DER INTERNATIONALEN KONFERENZ IN BRATISLAVA 28.8—1.9. 1967 Bearbeitet von Anton Vantuch. Herausgegeben von L'udovít Holotik (Bratislava. 1971. Verlag der Slowakischen Akademie der Wissenschaften, 1076 1.) AZ 1867. ÉVI OSZTRÁK-MAGYAR KIEGYEZÉS Az 1967 őszén, az osztrák-magyar kiegyezés 100. évfordulója alkalmából rendezett pozsonyi konferencia az 1950-es évek végén elkezdett ún. Monarchia-konferenciák legnagyobbika volt. 35 történész a volt Monarchián kívüleső területekről ment el Pozsonyba, ez utóbbiak zömét (számszerint 12) amerikai (USA) kutatók tették ki. A konferencia teljes anyagát tartalmazó kötet közli a három bevezető referátumot, majd négy témakör szerint csoportosítva közli a 39 korreferátumot, illetve a további felszólalásokat. A referátumokra ós korreferátumokra jellemző az, amit R. A. Kann zárszavában megállapított: gyakran az a benyomás alakul ki az olvasóban, mintha egy olyan térképet nézegetne, amelyet különböző léptékek alapján állítottak össze.