Századok – 1972

Történeti irodalom - Rudnyickaja; R. L.: Ogarjov v. russzkom revoljucionnom dvizsenyije (Ism. Kun Miklós) 1421/VI

1422 TÖRTÉNETI IRODALOM here előtt eltávolodott az összeesküvésben oly nagy szerepet játszó rokonaitól, a Muravjov testvérektől. Viszont amikor 1826 januárjában Konsztantyin nagyherceg — egyes források szerint — felajánlotta a menekülés lehetőségét, Lunyin nemcsak önként vállalta társai sorsát, de — a nemesi forradalmárok többségével ellentétben — senkit nem árult el a vizsgálat során. N. Ja. Ejdelman hiteles képet ad a halálra ítélt, majd büntetését várfogságban és száműzetésben töltő Lunyin további életéről. A külvilágtól hosszú hónapokon át elzárt forradalmárról elmondhatjuk, hogy nemcsak nem hasonlott meg, hanem komoly világnézeti fejlődésen ment keresztül. Részben ezzel indokolja N. Ja. Ejdelman Lunyin halálának „szükségszerűségét". Ugyanis Lunyin a szigorú felügyelet ellenére minden alkalmat megragadott, hogy konkrét formában bírálja a cári autokrata rendszer közigazgatási, jogi és külpolitikai intézkedéseit. Erről szóló levelei kézről kézre jártak Pétervárott. A III. ügyosztály ráadásul benne láthatta a dekabristák krónikását, azaz a mozgalom népszerűsítőjét és folytatóját. Megtorlásként 1845-ben titokban végeztek vele. Lunyin nevével már egy évtized múlva találkozhatott az orosz olvasó Gercen kiadványaiban. N. Ja. Ejdelman, — aki egyébként nem idealizálja sem hőseit, sem az egész dekabrista mozgalmat — elmondja végül, milyen hatással voltak a dekabristák Gercen és Ogarjov közvetítésével a későbbi forradalmi generációkra. Hozzátehetjük ehhez, hogy Lunyin írásai — Csaadajevéhez hasonlóan — az 1840-es években jelezték az orosz intellektus bekapcsolódását a XIX. századi európai demokratikus és forradalmi mozgalmakba. Ezért is több figyelmet érdemeltek volna Lunyin lengyel kapcsolatai. N. Ja. Ejdelman könyvét jól összeállított bibliográfia zárja. A másik munka az orosz forradalmi mozgalom következő nemzedékének egyik legmarkánsabb egyéniségéről, Nyikolaj Ogarjovról szól. Szerzője J. L. Budnyickaja,. aki jelentős részt vállalt a „Kolokol" és a Szabad Orosz Nyomda egyéb kiadványainak fakszimile-kiadásában. Ezzel párhuzamosan több forráskritikai és elemző tanulmányt tett közzé Gercenről, Bakunyinról és Nyecsajevről. „N. P. Ogarjov az orosz forradalmi mozgalomban" című munkájával pedig nagy űrt pótolt. Míg az irodalomtörténészek viszonylag sokat írtak Ogarjovról, egyetlen összefoglaló nagy monográfia sem jelent meg róla historikus tollából. A szerző feladatát nehezítette még az is, hogy eddig nem jelent meg Ogarjov cikkeit és episztoláris hagyatékát tartalmazó akadémiai kiadás, sőt, a levéltári anyag sincs összegyűjtve ehelyütt. J. L. Rudnyickaja munkáját nemcsak hézagpótló jellege miatt értékelhetjük nagyra. Olyan Ogarjov-koncepciót sikerült elfogadtatnia, amely végérvényesen méltó helyre állítja a nagy orosz forradalmárt, költőt és közéleti írót, s ezzel véget vet a felfogásnak, amely szerint Ogarjov Gercen halványabb hasonmása volt csupán. A könyv első két fejezete Ogarjov fiatal éveiről szól, foglalkozik a francia szocialista utópisták munkáiban való elmélyedésével, Gercennel kötött, a dekabristák hagyományait folytató fegyverbarátságával, első száműzetésével és külföldi utazásaival. Ogarjov nemcsak korábban járt Nyugat-Európában, mint Gercen. Hazáját is bizonyos mértékig jobban ismerte, az első orosz jobbágyfelszabadítók egyike volt, s járatos volt a közgazdasági szakirodalomban is. 1856 után Londonba költözve oroszlánrészt vállalt a „Kolokol" létrehozásában, annak elsőrendű gazdaságpolitikai szemleírója lett. () dolgozta ki akkor Gercennel a jobbágyfelszabadításra vonatkozó tervezeteket. A hatvanas év"k elején pedig — szakítva liberális illúzióival — a „Föld és szabadság" nevű illegális szervezet egyes alapdokumentumait és röpiratai szövegét írta. „A szó is tetté lehet" c. fejezetben Rudnyickaja rámutat arra, hogy Ogarjov bizonyos esetekben messzebb jutott Gercennel az autokrácia elleni harc taktikáját illetően, ugyanakkor nem tudta követni barátja világnézeti fejlődését. Ja. L. Linkovnak „А. I. Gercen és N. P. Ogarjov forradalmi küzdelme és az 1860-as évekbeli, »Föld ós