Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
A VERFASS U N GSP A RT EI KÜLPOLITIKÁJA 133 barométer váratlanul viharra süllyedt . . . Valójában háborúra törekszik Franciaország, valóban tőle indul ki az európai béke közvetlen fenyegetése ? Ezt a kérdést, úgy hisszük, tagadhatjuk, és erre van néhány fontos okunk. A politikai helyzet most semmiképpen sem olyan természetű, hogy Franciaország szövetségesekre számíthatna. A három császár szövetségét joggal tekintik a béke zálogának, mert az Franciaországot megfosztja minden reménytől, hogy háború esetén egy szárazföldi nagyhatalom támogatását elnyerheti ... A nyugalom, amellyel a párizsi lapok Németország Belgium elleni fellépését tárgyalják, bizonyíték lehet, hogy Franciaország szenvedélyét keretek között tudja tartani . . . Franciaország nem kész a harcra . . . Pillanatnyilag Németországnak sem érdeke, hogy ismételt összecsapást keressen Franciaországgal . . . Ezért úgy hisszük, jogos a következtetésünk, hogy a háborús félelmek haszontalanok, és a porosz lapok szórványos riasztó cikkei szükségtelen riasztólövések."2 9 A válság elmúlásával, a távlatokat tekintve is, reálisnak látják Nyugat-Európában a status quo fenntartását: „A láz, a felháborodás és az ideges nyugtalanság jelei nyugaton eltűnni látszanak. E világrész ezen oldalán a békében való bizalom megerősödött, és Franciaország teljes lélekkel alkotmányos műve lezárásának, a nemzetgyűlés megújításának, a harmadik köztársaság megerősítésének szenteli magát, amely maga a béke záloga, és egyúttal mégis a békét tételezi fel."30 A Nyugat-Európában létrejött másik új nemzeti állammal szemben képviselt osztrák liberális politika szintén a status quo elismerésének talaján áll. Azonban nemcsak elismerik a létrejött egységes olasz államot, hanem szakítva a korábbi osztrák külpolitikai gyakorlattal, egyenesen a jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekednek. Ez egybeesik az olasz kormány törekvésével, amely meg akarja akadályozni a pápa világi hatalmának visszaállítását, ezért Franciaországgal és Ausztria-Magyarországgal szemben óvatos külpolitikát folytat, Németország irányában pedig jó kapcsolatokat igyekszik kiépíteni.31 Az olasz kormány közeledése Andrássyban is támogatást talál, a terve szerinti oroszellenes koalícióban helye lehet az egységes Olaszországnak is.3 2 Ezt a közeledést a Verfassungspartei nemcsak külpolitikai megfontolások, hanem a liberális elvek alapján is támogatja, éles egyházellenessége ós Olaszország iránti szimpátiája egy tőről fakad. A Vatikánnal való szembenállást, az ifjú olasz királysággal szembeni szimpátiát, a múlttal való szakítást mi sem demonstrálhatná jobban az osztrák liberálisok számára, mint a Berlin felé Bécsben utat kereső uralkodói látogatás: „Az ultramontánok politikai ideálja ebben a pillanatban a visszahelyezett V. Henrik Ausztriával való szövetsége, francia és osztrák csapatoknak Olaszországba való bevonulása, a királyság szétrombolása, a pápa-királynak idegen bajonettekkel való trónra ültetése és végül két új szent kanonizációja: Werndlé és Chassepoté. Ezeknek az ultramontán álmoknak, amelyekben Ausztriának ismét védő szerepet tételeznek fel, semmi sem okozhatna nagyobb kiábrándulást, mint Viktor Emmanuel bécsi látogatása. Ha a jámbor urak, — akik még ma is azt tekintik feladatuknak, hogy Ausztriát lehetőleg Olaszország ellen hecceljék, — az általuk keserűen gyűlölt és elátkozott 'rablókirály'-t vendégként látnák a mi császári udvarunkban, akkor talán eszükbe jutna, hogy feleslegesen igyekeznek a két ország közötti jó kapcsolatokat zavarni, és felismernék, hogy az alkotmányos osztrák monarchiának semmi köze a régi, az egyház számára mindig szolgálatkész Ausztriához."33 29 NFP, 1875. ápr. 13. 30 NFP, 1876. okt. 12. 31 Fr. Haselmayr : i. m. 1. köt. 66. 1. 32 jR. Gharmatz: Geschichte der auswärtigen Politik in Österreich im 19. Jahrhundert (Leipzig. 1918) 2. köt. 89. 1. 33 NFP, 1873. augusztus 28.
