Századok – 1972

Történeti irodalom - Szakács Sándor: Állami gazdaságaink helyzetének alakulása 1945–1948 (Ism. Borsi Emil) 1418/VI

1420 TÖRTÉNETI IRODALOM és irányítás a vizsgált periódusban a hármas tagoltság ellenére (főigazgatóság, jószágigazgatóság, intézőség) lényegében nem volt. Nem volt koncepcionálisan kidolgozott elvi és gyakorlati irányítás. Pénzügyileg az állami költségvetés függvényei voltak, az üzemvitel pedig gyakorlatilag teljesen önálló volt. 1947-től ugyan érzékelhető volt a törekvés az irányítás és a szervezeti felépítés kérdéseinek megoldására, de a fordulat évéig ez nem sikerült. A szerző hangsúlyozza, hogy az állami gazdaságok tevékenységét nem lehet csak a gazdaságosság (deficit vagy nyereség) alapján megítélni, hanem mindenekelőtt annak alapján kell értékelni működésüket, hogyan töltik be alapvető funkciójukat. Az értekezés kimutatja, hogy gazdasági tevékenységüknek sem volt kedvező az átmeneti korszak gazdaságpolitikája. Az adópolitika, a beszolgáltatási kötelezettségek megállapítása, az állami gazdaságok termékeinek esak kötött forgalomban történő értékesítése, a nagy beruházási hitelek hiánya, a szélesre nyílt agrárolló nem tette lehetővé a nyereséges üzemvitelt. A deficit nemcsak a gazdálkodás kétségtelenül meglevő hibáiból, hanem gazdaságon kívüli tényezőkből is fakadt. Gazdag statisztikai anyag felhasználásával vizsgálja a szerző az állami gazdaságok termelő tevékenységét. Bemutatja, hogy az üzemi terület, a szervezeti kialakulás mellett a gazdálkodásra, a termelő tevékenységre is a kialakulás folyamata jellemző a megvizsgált periódusban. 1948-ig gazdálkodásuk vegyes, a profil még nem alakult ki, csak éppen hogy megkezdődött a folyamat. De ekkor is már több gazdaság kifejezetten a nemesítést állította előtérbe. A nehéz feltételek között működő állami gazdaságok termelési eredményei a szemtermelésben azonban már ekkor is jobbak a parcelláénál. Az 1947. évi rossz időjárási viszonyok ellenére magasabb termésátlagot értek el. A következő esztendőben a parcellagazdaságok növekvő terméseredményeivel szemben is túlhaladták az országos atlagot. Egyes állami mezőgazdasági üzemekben pedig kiemelkedő sikereket értek el az átlagtermelésben. Ugyancsak figyelemre méltó eredmények születtek a nemesítés és a nemesített magvak előállítása terén is. Az állattenyésztésre a'í àdott időszakban elsősorban a számszerű gyarapodás jellemző, az állatállomány még nem egységes és leromlott állapotban volt. A korszerű állattenyésztés feltételei még nem alakultak ki. Az állami gazdaságok vonóerőhelyzete 1948-ig nem kielégítő. A gépi vonóerő nagyfokú háborús pusztulását az igásállatok számának gyors növelésével igyekeztek pótolni. A gépállomány fejlesztése lassan haladt. A gépesítés nagyon alacsony fokú volt. A munkaerőhelyzetük is rendezetlen volt. A kevés munkaerő egyenlőtlenül oszlott meg a jószágigazgatóságok és az egyes gazdaságok között. Kevés volt a szakember. A laza munkafegyelem általános volt. A bérszínvonalat az egyenetlenség jellemezte. Az értekezésben kifejtett és megfelelően dokumentált okok feltárása alapján szerző azt a megalapozott következtetést vonja le, hogy a sok, összefonódó, egymásra kölcsönösen ható objektív és szubjektív ok következtében nem tudták az állami gazdaságok betölteni feladatukat a fordulat évéig. A szerző értekezésében gazdag forrásanyagot használ fel. A jelentősebb intózőségek és jószágigazgatóságok helyzetét, tevékenységét bemutatva és összesített statisztikai adatok elemzése alapján ábrázolja az állami gazdaságok útját. Igen hasznos az értekezéshez csatolt függelékben levéltári anyagok alapján közzétett leírás a négy jószágigazgatósághoz tartozó állami birtokokról is. BORSI EMIL