Századok – 1972
Történeti irodalom - Vargyai Gyula: A legitimisták és szabad királyválasztók közjogi vitájáról az ellenforradalmi államban – A katonai közigazgatás és az ellenforradalmi állam keletekezése (Ism. Ruszoly József) 1414/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1415. ténészek újabb nemzedékébe tartozik, olyan jogi-ideológiai, illetve intézménytörténeti kérdéseket dolgoz fel, amelyek az ellenforradalmi állam genézisóhez kapcsolódnak. E megállapításunk vonatkozik A legitimisták és szabad királyválasztók közjogi vitájáról az ellenforradalmi államban c. tanulmányára is, amelynek megírásához a teljes jogirodalmat, tehát a későbbi időkben megjelent vitairatokat is felhasználta. A szerző a tanulmány első felében áttekintést ad a legitimizmus és a szabad királyválasztás általános történeti kérdéseiről. E helyen megállapításainak két fő mozzanatát emeljük ki. Bebizonyítja, hogy e politikai irányzatok harcát, amely kissé leegyszerűsítve IV. Károlynak, illetve a Habsburgoknak a magyar trónra való visszatéréséért, illetve ez ellen folyt, a külpolitikai tényezők — az 1930-as években az Anschluss-probléma, korábban, 1920—1921-ben a kisantant államok ellenállása — erősen befolyásolták. Részben e külpolitikai tényezők eredményeként az ellenforradalmár csoportok kezdettől fogva azon a nézeten voltak, hogy a királykérdés nem aktuális. A szerző részletesen foglalkozik e kompromisszum felbontására irányuló törekvésekkel, közöttük a koncessziós legitimista tervekkel, s arra a következtetésre jut, hogy a királykérdés inaktualitása különösen kedvezett a jogi viták keletkezésének. E vitákat, amelyek a jogtudomány, a politika és a jogi publicisztika területén jelentkeztek, a szerző a lényegesebb összeütközési pontokhoz kapcsolódva mutatja be. Miután érzékelteti, hogy az egységesnek korántsem tekinthető irányzatok képviselőit, akik leginkább a formalizmusba hajló közjogi historizmus avitt módszereivel dolgoztak, a lezajlott forradalmak után keletkezett helyzet lényegileg megoldhatatlan feladatok elé állította, a királykérdésie fordítja figyelmét. Elsőként azt mutatja be, hogy a szabad királyválasztók mennyire eltérő utakon jutottak el IV. Károly, illetve a Habsburg-ház jogainak tagadásáig. Kiemelést érdemel, hogy míg a történeti alapokból kiinduló Kmety Károly a pragmatica sanctio-ban szabályozott, s a régi Ausztria szóthullása, illetve az osztrák területek köztársasággá való átalakulása révén megszűnt együttbirtoklási feltételre alapítja a trónbetöltés rendjót szabályozó alaptörvény — vele együtt az uralkodóház jogainak — megszűntét, addig a jogdogmatika módszereit alkalmazó Polner Ödön és Buza László pozitivista közjogászok a király cselekményeiből (az eckartsaui nyilatkozat, az ország elhagyása, a Károlyi-kormány eskü alóli feloldása) vonnak le annak személyére nézve hasonló következtetéseket. A szerző által idézett legitimista jogászok és politikusok Polner és Buza pozitivizmuson alapuló álláspontjára, amely a királykérdés megoldásában a nemzetgyűlésnek kifejezetten szerepet szánt, nem sok ügyet vetve, bírálataikat elsősorban Kmety hivatalosan el nem ismert nézetére zúdították. A polemizáló legitimisták — Barabási Kun József kivételével — csak abban az alapkérdésben értettek egyet, hogy ,,a pragmatica sanctio-ban az együttbirtoklás nem tekinthető feltételnek" (18. 1.), egyébként igen sokban eltértek következtetéseik. A szerző a feudális eredetű ortodox nézetektől (Reiner János, Ferdinandy Géza) a pragmatica sanctio keletkezéstörténetével operáló Ereky István véleményén s eme alaptörvényt nemzetközi jogi és alkotmányjogi szerződéssé felbontó Molnár Kálmán fejtegetésén keresztül a prominens legitimista politikusok (Andrássy Gyula, Apponyi Albert) nem sok újat mondó eszmefuttatásaiig részletesen bemutatja ezeket a nézeteket. E kérdés körében tér ki a szerző a második királypuccs után hozott, sok ellentmondó értékelésre okot adó ún. detronizációs törvényhez (1921: XLVII. tc.) fűződő vitára is, amely lényegében a fennálló helyzet jogi értékelését is magába foglalta. A királykérdéssel kapcsolatban bemutatott politikai problémákra — revízió és restauráció, a legitimisták szociális elképzelései, demokrácia és legitimizmus stb. — csak utalva, figyelmünket a tanulmány másik fő témájára, a nemzetgyűlés — s ezáltal közvetve az egész ellenforradalmi állam — jogalapjáról a két tábor között lezajlott vitára fordíthatjuk, amelyet Vargyai igen bőségesen dokumentál. A legitimisták — itt talán
