Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
132 ZACHAB. JÓZSEF háborúról, akkor felvehetik a békeszövetségbe, ellenkező esetben egészen egyedül fog állni, mert a népek mind, és velük az uralkodók, a béke fenntartását kívánják."2 2 Az osztrák liberálisok az általános liberális doktrína szerint Franciaországban is a liberális erőket támogatják, ott is szemben állnak a konzervatívokkal, és a Mac Mahon által kinevezett új kormány politikájáról megállapítják: ,,Az a lényege szerint monarchikus és klerikális, a szó legrosszabb értelmében reakciós anélkül, hogy eddig a fennálló rendet — a köztársaságot — az egészen indirekt módon kívül tagadni merte volna."23 A Verfassungspartei állandóan visszatérő aggodalmának ad kifejezést a vezető liberális lap egy monarchikus restauráció lehetőségét latolgatva: „Hogyan fogja a francia nép fogadni, ha egy napon a jobboldal a Bourbon-lasszót a nyakára dobja ? Franciaország népe az utolsó háború miatt megalázott, elkeseredett, önmagában meghasonlott. Nem fogja a királyságot szeretettel és örömmel üdvözölni, de talán el fogja tűrni. Egy Bourbon többet nem kíván. Hogy a köztársaságiak a hitvány merényletet nyugodtan eltűrik-e, azt az eljövendő idő története fogja megmutatni."24 A francia köztársaságpártiak gyengesége után kutatva, az okot a párizsi kommün alatti felemás viselkedésükben látják: „A francia köztársaságiak nem elég erősek, hogy fegyvert fogjanak, mert testvéreik, akik a kommün felkelésében elbuktak, nem harcolnak soha többet egy lobogó alatt legyőzőikkel."2 5 A belpolitikai elemzés alapján különösen azért tartják reálisnak a revans veszélyét az osztrák liberálisok, mert úgy vélik, ennek az eszmének tömegbázisa van: „Szinte egyetlen politikus sincs, aki ne lenne szilárdan meggyőződve, hogy a következő háború Európában ismét Németország ós Franciaország között fog lángra lobbanni. Az 1870-es párharc ugyan oly döntően Franciaország hátrányára végződött, hogy azt kellene gondolnunk, a franciáknak megvan minden okuk, hogy annak megismétlését elkerüljék, de ( sajnos nem tudják elhatározni magukat, hogy a legutóbbi eseményeket bizonyos nyugalommal tekintsék, és azokból tanuljanak . . . Az egész nép azt mondja: »Legközelebb jobban fog menni !« — és tökéletesen helyesli, ha nehéz terheket raknak rá, hogy a francia haderőt javítsák ós növeljék."2 6 Egyúttal hangsúlyozni kívánják a francia revans kilátástalanságát, különösen kiemelve a diplomáciai izoláltságot: „Minden világosan gondolkodó, aki a helyzetet áttekinti, arra az eredményre jut, hogy a győztes Bismarck a Franciaország elleni háború befejezése óta szüntelenül azon tevékenykedett, hogy a kibékíthetetlen és háborúra vágyó Franciaországot diplomáciailag izolálja. A rokon Németországhoz láncolta a barátság és az érdekek kötelékév el Ausztriát, kibékítette Ausztriát Oroszországgal, Oroszország jó barátja, és Angliát is annyira felhasználta a békepolitikában, hogy az Franciaországnak Belgiumon ós Luxemburgon keresztül történő Németország elleni támadását azon szerződések megsértésének minősíti, amelyeknek fenntartásáért újabban kezeskedik. A franciáknak éppen elszigeteltségüket kell felismerniük ahelyett, hogy barátokat és szövetségeseket keresnének ott, ahol nincsenek."2 7 Ez a rendkívül tárgyilagos hang csendül meg a Verfassungspartei lapjának hasábjain a Krieg in Sicht ?-válság európai méretű pánikhangulata idején is. Úgy vélik, sem az 1875. márciusi új francia haditörvény következtében küszöbönálló jelentős hadseregfejlesztés, sem a Die Post Bismarck sugalmazta április 8-i cikkében vázolt elkerülhetetlen német ellenintézkedések28 ellenére nincs közvetlen háborús veszély Európában: „Az utóbbi napokban a politikai atmoszféra hirtelen nagyon nyomasztó lett, és a berlini 22 NFP, 1874. márc. 10. 23 NFP, 1873. jún. 8. 24 NFP, 1873. aug. 16. 25 NFP, 1873. aug. 22. 26 NFP, 1874. jan. 18. 27 NFP, 1874. máj. 16. 28 Fr. Haselmayr : i. m. 1. köt. 101. 1.
