Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
A MAGYAR KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1361 A kelet-európai országokban a szocialista társadalmi rend megvalósítása mellett, közvetlen feladatként jelentkezett az egyes országok politikai és ideológiai tevékenységének jobb összehangolása, társadalmi-gazdasági fejlődésük koordinálása. Az új demokráciák függetlenségének megvédése közös akciót követelt a mindnyájukat fenyegető imperializmussal szemben. A Tájékoztató Iroda létrehozására vonatkozó 1947. szeptember 30-i határozat A. A. Zsdanovnak a „nemzetközi helyzetről" elhangzott referátumán alapult. Ehelyütt nem térünk ki a referátum ismert téziseire. Elemzésük nem lehet jelen tanulmány célja, és néhány vonatkozására csak azért hivatkozunk, hogy aMKP — majd MDP — idézendő állásfoglalásait kellőképp megvilágítsuk.5 5 A magyar szocialista állam és a forradalmi munkásmozgalom számára alapvető kérdés volt a nemzetközi stratégia alkalmazása. Meg kellett határozni azt, hogy milyen legyen az egyes országok külpolitikai, gazdasági együttműködésének formája és mértéke, milyen ütemben valósítható meg a társadalmi fejlődés. Ezekkel összefüggésben azt is meg kellett vizsgálni, hogy milyen legyen a megváltozott viszonyok között a régi szövetségesekkel való kapcsolat, milyen módon változik a munkásmozgalom szocialista szárnyához fűződő viszony, a proletárvezetés szempontjából nélkülözhetetlen munkásegység formája. Ezek voltak azok a nagy horderejű módszerbeli, de a szocialista stratégiára is kiható kérdések, amelyeket a Tájékoztató Iroda felvetett, de amelyeknek eldöntése az egyes pártokra várt. A Délkelet-Európában végbement átalakulás elemzése, egy világos szocialista irányvonal kitűzése gyorsított ütemű megvalósítást is követelt, amelynek következtében az egyes országok bel- és külpolitikájának azonos irányvétele mellett adott esetben szükségszerűen háttérbe szorultak a nemzeti sajátosságok. Elkerülhetetlen volt a háborús viszonyok között létrejött antifasiszta szövetségi rendszer felülvizsgálata. Az új helyzetben „a mozgalmi vonal" lehetőségeit — az egyes pártokhoz és politikai csoportokhoz fűződő viszony újraértékelését, hatékonyabb háborúellenes küzdelem kibontakoztatására akcióegység kezdeményezését — egységes szempontok szerint kellett rendezni. Az „állami vonal" feladatait is - kül- és belpolitika, jogalkotás, gazdasági intézkedések — fenti megfontolások határozták meg. Az együttműködés döntő feltételének azonban sem hazai, sem európai viszonylatban nem az akcióegységet, hanem a szinte teljes világnézeti és belpolitikai azonosulást tekintették. Ez végső soron a régi szövetségesek elutasításával párosult, s csökkentette az adott országokban a kommunista pártokkal, világviszonylatban pedig a szocialista országokkal való szolidaritás meglevő vonzerejét. 55 A referátumot közli „A tartós békéért és a népi demokráciáért": A kilenc kommunista párt lengyelországi értekezletének beszámolói. 1947 szept. Bpest, Szikra. 1947. — ,,A háború győzelmes befejezése — ez a dokumentum végkövetkeztetése — olyan mélyreható változásokat hoz majd magával világszerte, amelyekhez az elmúlt másfélezer év történetében csak a római birodalom bukása mérhető. Ez alapvető fontosságú tény a jövendőbeli nemzetközi rendezés ós a vele kapcsolatos minden kérdés megvitatása szempontjából. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió marad a két egyedüli elsőrangú katonai hatalom. Bármilyen nagy mértékben is kénytelen az Egyesült Államok katonai erejét szétszórni számos tengerentúli területre, az az igazság, hogy e két hatalom földrajzi helyzete kölcsönösen kizárja egymás megsemmisítésének lehetőségét, még abban az esetben is, ha egyikük szövetkezne az angol birodalommal." Ernesto Bagionieri: Dalla „Grande Alleanza" alla „guerra fredda". Critica marxista, No 2. marzo - aprile, 1968. 15—16. 1.
