Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
1362 SÁGVÁItl ÁGNES A több évtizedes szakadás és a kölcsönös bizalmatlanság korszaka után új perspektívákkal kecsegtető munkásegység sorsát ilymódon nemcsak a szociáldemokrata jobboldal tevékenysége, hanem a Tájékoztató Irodának a szociáldemokrata baloldallal szembeni bizalmatlansága is hosszú időre meghatározta. Hozzájárult ehhez a szövetségi rendszer elveinek tisztázatlansága, sok esetben a kispolgári, polgári de antifasiszta és háborúellenes partnerek iránti türelmetlenség. A kommunista mozgalom 1946-ban felvázolt tervéhez képest 1947-ben - a Tájékoztató Iroda létrehozásával — olyan megoldás született, amelyben sokkal erőteljesebben érvényesültek a szervezeti elemek. Területileg a Kommunista Internacionálénál kisebb hatásugarú volt, mert benne sem Ázsia, sem a gyarmatok, sem pedig a kapitalista országok kommunista pártjai nem vettek részt (az olasz és francia párt bevonása esetleges kormányra kerülésük érdekében volt célszerű). Ugyanakkor a Tájékoztató Iroda funkciójában hatékonyabb volt a tervezettnél, mert határozathozó szervként működött; sőt mi több, a benne, részt vevő pártok döntései - azok helyzeténél fogva — minden esetben államilag kötelező erejű döntések is voltak. A közös vonások, azonos érdekek és célok felismerése olyan folyamatot indított meg, amely háttérbe szorította azokat a népi demokratikus fejlődésből eredő sajátosságokat, amelyek a szocialista építés egész menetében szükségszerűen hatnak. A közös stratégia értelmezéseként felszámolták az egyes országok és pártok történelmi fejlődésében mutatkozott, a szocialista fejlődés fő tendenciáit azonban nem érintő ütembeli különbségeket. Ez a politika a munkásmozgalom ideológiai, szervezeti és módszerbeli egysége kialakulásának és az osztályszövetségek formáinak meghatározásánál sematikus megoldásokhoz vezetett. A belpoHtikai fejlődés — egyébként érlelődő — meggyorsulásának erőszakolása, a taktikai lépések külsődleges egységére való törekvés — bár formailag gyors sikerhez vezetett — a tömegek és az „előreszaladó" kommunista pártok között az addig fennálló formák ós a szövetségi rendszer bomlása következtében bizonyos eltávolodást hozott létre. A Tájékoztató Iroda 1947 októberi határozatai főleg nemzetközi vonatkozásúak voltak, és nem az egyes pártok belpolitikai tevékenységére, hanem általános vonalvezetésükre tértek ki. E határozatok azonban, annak ellenére, hogy országunk politikai-állami fejlődése elmaradt a többi ország fejlődésének ütemétől, elismeréssel szóltak a magyar párt tevékenységéről, s ebben a Magyar Kommunista Párt saját politikájának megerősítését látta. Kétségtelen, hogy a Tájékoztató Iroda 1947 októberi és 1948 júniusi, alapvető jelentőségű ülései között a népi demokratikus fejlődést általában és annak magyar válfaját elemző, ismert, de mindezideig kevéssé méltányolt dokumentumok születtek. Utalok itt elsősorban: „Irányelvek az MKP gazdaságpolitikájához" (1948 február) c. dokumentumra; az MKP falusi bizottságában kidolgozott és a Politikai Bizottság által határozattá emelt „Szövetkezeti irányelvek "-re (1948. március 27.); a munkásegységgel és a szakszervezeti munka tartalmi kérdéseivel foglalkozó, a munkásmozgalom további perspektíváit tárgyaló állásfoglalásra (1948 február); s végül az elméleti munka kérdéseiről szóló politikai bizottsági határozatra.56 í6 A dokumentumok sorrendben megtalálhatók: MKP és SzDP határozatai. 637—548. és 564—577. 1., valamint PI Arch. 2/16—100.
