Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
1356 SÁGVÁItl ÁGNES hogy 1947 elején még erős politikai szerepet vitt a baloldal a nyugati országokban, amely egy nyíltan jobboldali beavatkozási politikával élesen szembehelyezkedett volna. Emlékeztetünk arra, hogy az Egyesült Államokban és Angliában, de a nemzetközi politikában általában fontos szerepet betöltő Franciaországban is, egyre nagyobb teret hódítottak a haladó baloldali és szovjetbarát irányzatok, részben a Churchill által képviselt háborús hangulatkeltés ellenhatásaként is. Az Egyesült Államokban ekkor lépett fel Wallace, aki a külpolitikában a Szovjetunióval való barátságot hirdette. Egyidejűleg az angol munkáspárt „lázadói", köztük Bevan és Zilliacus, önálló külpolitikáért, a bevini irányvonal korrekciójáért szálltak síkra.46 Visszatérve a hazai eseményekre: az 1946—47-es év fordulóján, majd 1947-ben döntő súlya volt a szociáldemokrata párt állásfoglalásának a radikális társadalmi és politikai változások véghezvitelében. Ebben az állásfoglalásban azonban hangot kaptak a pártban képviselt rétegek sajátos érdekei is: a baloldalnak a munkásérdekeket és a weimari tapasztalatokat kifejező álláspontja, a kommunista hegemóniát tagadó, de lényegében baloldali beállítottságú centrum véleménye és a kifejezetten polgári befolyás alatt álló jobboldal munkásegység-ellenes taktikai felfogása. Peyer Károly, a Horthy-rezsim idején súlyosan kompromittált jobboldali szociáldemokrata vezető, 1946 decemberében elérkezettnek látta az időt saját programjának meghirdetésére. A belpolitikai válságot mérlegelve és a franciaországi polgári-szociáldemokrata koalíciós politika példájától bátorítva, programjában nyíltan helytelenítette az államosításokat, az államigazgatás demokratizálását és a rendeleti kormányzás szükségszerűségét — tehát mindazokat az intézkedéseket, amelyek túlmutattak a polgári demokrácia korlátain. A párt önállóságára hivatkozva a munkásegységfront feladását és kisgazda-szociáldemokrata szövetség megkötését javasolta. A környező országok szociáldemokrata állásfoglalásával ellentétben külpolitikai példaképnek a szovjetellenes Osztrák Szociáldemokrata Pártot tartotta, és egyúttal a Labour Party hivatalos vezetőségének támogatására is számított. Pártpolitikai szempontból ellenezte a kommunista párttal való együttműködést. A memorandum feletti vita során voltak, akik elvi alapon szálltak szembe Peyer koncepciójával, voltak, akik reálpolitikai alapon ellenezték azt. S végül voltak olyanok, akik nem a memorandum elvi tartalma miatt, hanem a Peyer-vezette csoport puccsszerű fellépése miatt utasították el a programot. Peyer fellépése várakozásukkal ellentétes hatást váltott ki. A párt központját tiltakozó levelek árasztották el. A jobboldal szélsőséges támadása végül is aktivizálta a baloldalt, s ennek eredményeként — a pártvezetőség decemberi állásfoglalásának szellemében — a szociáldemokrata kongresszus 1947 februárjában baloldali tartalmú döntést hozott.47 Ennek az állásfoglalásnak pozitív hatását nemcsak az a körülmény húzza alá, hogy a koalícióban kialakult bonyolult helyzetben a baloldal túlsúlyának kialakulását segítette, hanem az is, hogy döntésével egyértelműen csatlakozott a nemzetközi szociáldemo-46 A magyar Radikális Párt lapja szerint: ,, . . .a mai demokratikus Európa . . . mégsem azonos az 1919-essel s hetedíziglen sem tűrne meg Délkelet-Európában olyan rögtönzést, amely nemcsak befelé, hanem kifelé is további nyugtalanságot árasztana magából. Nem beszélve arról, hogy ez az ellenforradalom egy merőben más baloldallal ís találná magát szemközt, mint 1919-ben." —Zsolt Béla: Másként, mint 19-ben. Haladás, 1947. jan. 16. 17 A kérdésről ld. Jemnitz János id. tanulmányát, 164—179. 1.
