Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
A MAGYAR KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1357 krácia balszárnyához is. A nemzetközi szociáldemokrácia politikájában az 1947-es esztendő polarizálta az ellentéteket: az év első hónapjában Saragat által provokált olaszországi pártszakadás áprilisban — ha ellentmondások közepette is — a dunavölgyi szociáldemokrata konferencia jobboldalellenes tömörülését eredményezte. Az év júniusában a szociáldemokrata internacionálé újjászervezésével kapcsolatosan már világosan kirajzolódtak a különböző csoportosulások programjainak ellentétei. 1947 tavaszán tehát a külpolitikai szempontokra érzékeny, és az ellenforradalmi erőket számbavevő szociáldemokrata pártnak a nyugat-európai szociáldemokrácia jobboldalától való elhatárolódása, a népi demokratikus fejlődést és a szovjetbarát politikát támogató állásfoglalása nagy mértékben meggyorsította a magyarországi baloldal kibontakozását. Ezt az egyértelműen baloldali politikát realizálta a szociáldemokrata párt a kormány és a közigazgatás átszervezésével, a bankok államosításával, a tervgazdálkodás bevezetésével, és nem utolsó sorban a Marshall-terv elutasításával.4 8 A Marshall-terv elutasítása nyílt lépés volt az új, határozottan amerikaellenes irányvonal megvalósítása felé. Wallace teljes visszavonulása után az USA politikájában nyílt jobboldali fordulat következett be. A washingtoni stratégia elsőrendű célkitűzése most már nem az angol gyarmatbirodalom birtokba vétele, vagy hatalmi súlyuknak Kelet-Európában való közvetlen érvényesítése, hanem Nyugat-Európa gazdasági talpraállítása, a kapitalista rendszer stabilizálása, valamint a Szovjetunió és a népi demokráciák bekerítése volt. Az amerikai erőpolitika — támaszpont-rendszerével és az atomfegyver birtokában — sikerrel váltotta fel a németek által megdöntött angol egyeduralmat, s ezáltal tényleges európai hatalommá vált. Ez a behatolási politika, amelyet az amerikai történetírók szerényen „aktív amerikai politika" kifejezéssel illettek, hívta fel a figyelmet arra a veszélyre, amely teljes nagyságában 1947-ben bontakozott ki. Ez a „világnézeti harc", amelyet a New York Herald Tribune „az új Európa-egyensúly megteremtésére hivatott megfékezési politikának" nevezett el, világméretű propaganda kampánnyal párosult. Az USA közvéleménykutató intézetei szerint 1947-ben kétszer annyi amerikai számított háborúra, mint 1945-ben, s e közhangulat kialakulásában nyilvánvaló szerepet játszott a Truman-elv és a Marshall-terv.49 A Truman-elv értelmében az amerikai külpolitika a szélsőségesen reakciós török rezsimet és a baloldal ellen évek óta terror-akciót folytató görög 48 A baloldal legnevesebb képviselői: Marosán György, Justus Pál, Vajda Imre és Horváth Zoltán több nyilvános vitán és cikkben adtak hangot ama véleményüknek, hogy több évtizedes ellenforradalmi múlttal terhelt országban a munkásegység bármilyen demokratikus fejlődésnek feltétele. Gyakorlati politikai szükségből, de nem elvi alapon támogatta a baloldal álláspontját а centrum — Bán Antallal az élen —, amely később, 1947 őszén, a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban kibontakozott válság idején a jobboldalhoz csatlakozott. A jobboldal legpregnánsabb képviselői, Kéthly Anna és — bizonyos munkáskörök rokonszenvét élvező — Szélig Imre voltak. — „A munkásegység а mi szemünkben nem taktikai kérdés, hanem elvi felfogásunk és а munkásosztályhoz való rendíthetetlen hűségünk eredménye." Népszava, 1947. febr. 1. —A Szociáldemokrata Párt kongresszusának határozata leszögezte: „A Szociáldemokrata Párt el van szánva rá, hogy а nemzetgyűlésen és а nemzetgyűlésen kívül egyre szemérmetlenebbül fellépő reakciós provokációkat visszaveri." — Népszava, 1947. febr. 2. 49 Pontos leírást ad Fleming idézett műve II. kötetében, az 1947 júniustól 1948 májusáig terjedő időszak eseményeit tárgyaló alfejezetben.
