Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

A MAGYAR KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1353 Nagy Töhötöm, a KALOT egyik vezetője s a Vatikán összekötője, 1946 júniusában Mindszentyhez írott levelében világosan megfogalmazta a klérus által alkalmazható két lehetséges taktikát: ,,Az egyik lehetséges taktika, amelyet a magyar katolicizmus korunkban követhet, a merev intranzigencia, a teljes bizalmatlanság és az állandó tiltakozás. Ezt a taktikát jó okkal úgy minősíthetjük, mint az impulzusok módszerét . . ." ,,Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az ösztönös impulzusoknak ez a módszere a közfelfogás számára csak akkor indokolt, ha közeli változáson alapul", . . . „Ezért az egyetlen döntő kérdés, amely az értelemhez és nem az impulzushoz szól, és amelyen a módszer teljes igazolása alapulhat — az, hogy jön egy gyökeres változás, vagy sem. Mert az, aki nem teljesen és feltétel nélkül, száz százalékig biztos abban, hogy jön iJyen változás, már nem követheti kizárólagosan az impulzusok politikáját." . . . „Ismét leszögezem: aki nem teljesen és tökéletesen biztos egy közeli nagy változásban, nagy felelősséget vállal, ha egyetlen taktikát követ, különösen, lia ez provokatív jellegénél fogva súlyos következményeket vonhat maga után." „. . . bármennyire fájlaljuk, ez a nagy változás valószínűtlen, sőt, bizonyos, hogy több éven belül nem kerül rá sor".42 Magában Rómában is visszautasításra találtak a magyarországi egyházi reformtörekvések ; a Vatikánban ugyanis ebben az időszakban — a belső megújulási törekvések ellenére — teljes egészében XII. Pius konzervatív politikája győzött: visszautasították a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Szovjetunióval, megtagadták a népi demokráciák elismerését és megtiltották, hogy a papság az új rezsimekkel bármilyen formában is együttműködjék. Magyarországon a reálisabb egyházpolitika képviselői számára nyilvánvaló volt ennek ellenére, hogy az egyház által követendő politikai irányelv csakis a koalíción belüli, a vallásos falusi lakosság nagy részét tömörítő Kisgazdapárt támogatása lehet. A kommunista párt 111. kongresszusa után Nagy Ferenc a kialakult helyzetről így nyilatkozott: „Lehetőség van egy újabb, nagyobb távlatú, szilárd koalíciós program kialakítására." Jól tudta, — mint ahogy ezt több akció sikere is bizonyította —, hogy a polgári életforma fenntartásának ígéretével, a forradalmi változások megállításának jelszavával lehet még Magyarországon tömegeket mozgósítani. Kellőképpen tisztában volt azzal is, hogy egy szélsőségesebb program hangoztatása óhatatlanul a pártok közötti bizalmatlansághoz és végső soron pártja elszigetelődéséhez vezetne. Pártja képviselőihez írott bizalmas levelében éppen ezért burkoltan helytelenítette ellenzékiségüket, sokszor alaptalan kritikájukat, a nemzetgyűlésben zavart keltő tevékenységüket és azokat a demagóg megnyilvánulásaikat, amelyek minden esetben baloldali ellenakciókat váltottak ki. „Fel kell hívnom figyelmedet általános külpolitikai helyzetünkre — írja október elején kelt levelében — és ennek során főleg arra, hogy nemcsak Délkelet-Európa országaiban, de egész Európában úgy alakul a népek politikája, hogy a múlt számára visszatérés egyetlen országban sincs. A délkelet-európai országok közül az a gondolat, "Nagy Töhötöm: i. m. 178—179. és 182—183. 1. A kérdés nemzetközi vonatkozásait „A Vatikán szolgálatában" c. fejezet (154—174. 1.) taglalja. — Könyve I. részének „Befejezés"-ében pedig így ír: „Azóta, hogy Mindszenty bíboros hercegprímás Őeminenciája a régi világ képviselőinek társaságában megindult a maga útján, bennünket pedig a »modus vivendi« eszméje miatt könyörtelenül elítélt, illetve áthelyeztetett, majdnem tizennyolc év telt el. Ez a hosszú időszak, sajnos, mindenben bennünket igazolt" (i. m. 248. 1.). 5 Századok 1972/6