Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

1338 SÀGVÀRI AGNES és nemzetközi eseményei késztették arra a társadalomtudomány művelőit, hogy tárgyilagosabban foglalkozzanak fejlődésünk külső és belső feltételeivel, és szorgalmazzák a különböző eredetű, de azonos irányba ható, retrográd, nacionalista jellegű hungarocentrikus szemlélet felülvizsgálatát. Az utókor egyetlen társadalmi rendszert sem aszerint ítél meg, hogy miként vélekedik magáról, hanem abból, hogy milyen intézményeket hozott létre és milyen politikai, gazdasági és társadalmi szükségleteket elégített ki. Ugyanakkor az utókor sem tekintheti a már megtörténtet az egyetlen lehetséges és szükségszerű megoldási formának, hogy annak természetes következményéként magyarázza saját politikáját, hiszen az ország sorsát meghatározó nemzetközi feltételek és azoknak a belpolitikára gyakorolt hatása nem automatikus hatás, eredménye pedig nem elkerülhetetlen következmény. Ezt az álláspontot erősítik meg, erre hoztak fel számos érvet az 1945-öt követő időszak egyetemes történeti vonatkozásainak, fényeinek és összefüggéseinek tárgykörébe tartozó, elsősorban gazdaságtörténeti kutatások is.1

3 Nemzetközi szerződések és belpolitika 1945 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után az egyes országokban folyó társadalmi küzdelmeket, az általános törvényszerűségek érvényesülése mellett, az irányukban érvényesülő szocialista és imperialista stratégia is nagyban befolyásolta. 1944-et követően azonban Kelet- és Délkelet-Európában már többről van szó: a második világháború folyamán megdőltek a régi burzsoá rendszerek, és a szocialista mozgalmak történetében először a Szovjetunió — mint a szocialista irányban haladó társadalmi megmozdulásokat támogató állam —, mint katonailag győztes nagyhatalom jelent meg a nemzetközi diplomácia színterén. A háborús szövetség politikai tartalma is gyökeresen különbözött minden korábbitól, és a progresszió egyértelmű győzelmét alapozta meg Európában. A győztes demokratikus világkoalíciónak éppen ezért közös érdeke fűződött ahhoz, hogy a volt csatlós országokban olyan politikai irányzat kerüljön hatalomra, és méginkább olyan társadalmi rendszer jöjjön létre, amely eleve gátat szab bármely későbbi esetleges agressziónak. 13

Berend T. Iván—Bánki György : Gazdasági növekedés és struktúraváltozások a kelet-európai országokban a második világháború után. Párttörténeti Közlemények, 1970. 1. sz. — Berend T. Iván—Bánki György: A magyar iparfejlődés a felszabadulás után. Húsz év. Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből. Bpest, Kossuth Kiadó. 1964. -— Berend T. Iván: Üjjáépítés és nagytőke elleni harc Magyarországon, 1945—1948. Bpest, Közgazdasági Kiadó. 1962. — Ugyanő: Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindulásakor, 1948—1950. Bpest, Közgazdasági Kiadó. 1964. — Bánki György: Magyarország gazdasága az első 3 éves terv időszakában, 1947- 1949. Bpest, Közgazdasági Kiadó. 1963. —Jemnitz János: A magyarországi SzDP külpolitikai irányvonalának alakulásához, 1945—1948. Történelmi Szemle, 1965. 2—3. sz. — Kiss György— Blaskovits János: Gondolatok az első negyedszázadról, 1944—1969. Bpest, Gondolat Kiadó. 1970. •—Rényi Péter—Sánta Ilona : A mi negyedszázadunk. Bpest, Kossuth Kiadó. 1970. — Kárpáti Sándor: A lenini forradalomelmélet néhány kérdése és népi demokratikus forradalmunk. Párttörténeti Közlemények, 1970. 2. sz. — Ságvári Ágnes: Les partis et leurs programmes en Hongrie au lendemain de la libération, 1944—1945. Bpest, Acta-Historica, Vol. XIII. No. 1—2. •— Dr. Várkonyi Péter: Magyar—amerikai államközi kapcsolatok, 1945—1948. Bpest, Kossuth Kiadó. 1971.