Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

1336 SÁGVÁItl ÁGNES A követendő stratégia meghatározásához elengedhetetlen volt a tapasztalatok elméleti általánosítása. Jelentős hozzájárulásnak foghatjuk fel a nemzetközi helyzetnek és következményeinek elemzéséhez a „bolgár út" dimitrovi meghatározását 1946 elején csakúgy, mint Gomulka és Gottwald állásfoglalását 1946 végén a munkásosztály diktatúrájának elkerülhetőségéről, valamint az olasz kommunista pártnak az új demokráciáról szóló határozatait.6 Több helyütt a leginkább időt álló politikai szervezet, a marxistaleninista párt továbbfejlesztésének problémái is felmerültek; napirendre került a párt összetételének és működési elveinek felülvizsgálata.7 A korabeli marxista irodalom is érdemben foglalkozott a nemzetközi helyzetnek a szocialista rendszer belső fejlődésére gyakorolt hatásával. Jól példázzák ezt a szovjet gazdaság irányítási rendszerének továbbfejlesztésével, a bővített újratermelés problémáival, az áruforgalom, árak és bérek összefüggéseivel és a népgazdaság optimális átépítésének problémáival foglalkozó művek.8 Amikor 1946 47-ben Révai József a proletárdiktatúra „elkerülhetőségéről", Rákosi Mátyás pedig a „szocializmusba való benövésről" beszélt — bár , Varga Jenő koncepciójához mérten sokkal „ösztönösebb" módon —, lényegében a szocialista forradalomnak és az államnak a szovjet fejlődéssel tartalmilag azonos, de történelmileg eltérő formában való realizálását körvonalazta.9 A nemzetközi szociáldemokráciával szoros kapcsolatot tartó magyar szociáldemokrata párt elméleti tevékenységében is világosan kitapintható volt a nemzetközi áramlatok hatása. Ez a hatás különösen 1946 folyamán jelentkezett erőteljesen, amikor vita bontakozott ki a keleti és nyugati demokrácia értelmezéséről, Magyarországnak a kettő közötti elhelyezkedéséről. Megkezdődött a szociáldemokrata pártprogram felülvizsgálata mind a forradalomelmélet vonatkozásában mind pedig a múltban követett gyakorlatot illetően.1

0 További felsorolás helyett és a nagyobb nyomaték kedvéért utalunk itt a magyar szellemtörténeti iskola egyik megalapítójának, a később antifasisztává lett Szekfű Gyulának a magyar belpolitikai és forradalmi fejlődést determináló, a nemzetközi összefüggések jelentőségét hangsúlyozó írására, amelynek fontosságát éppen magának a szerzőnek személye és szerepe teszi hangsúlyossá. Szekfűt éppen ezek a külpolitikai vonatkozású felismerések tették népi demokráciánk tudatos képviselőjévé.1

1 6 Az olasz kapitalizmus tendenciái. Bpest, Kossuth Kiadó 1964. Giorgio Ammedola: Osztályharc és gazdasági fejlődés a felszabadulás után. Az MKP III. Kongreszszusa, amelynek jegyzőkönyve „A népi demokrácia útján" címmel jelent meg, szintén foglalkozott a sajátos út elemeinek megfogalmazásával. 7 II PCI nella resistenza: La nascita del „partito nuovo" (Studi storici No 1. gennaio — marzo 1969 és Ernesto Bagionieri: Problemi di storia del PCI (Critica Marxista No 4—5. luglio-ottobre 1969. 8 N. A. Voznyeszenszkij: A Szovjetunió hadigazdasága, uj Magyar Könyvkiadó. 1949. 9 Blaskovits János—Labádi Lajos: Az MKP III. Kongresszusa. Bpest, Kossuth Kiadó. 1968. 38—42. 1. 10

Sánta Ilona: A munkásegység fejlődése a felszabadulás után. Húsz év. Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből. Bpest, Kossuth Kiadó. 1964. 404—412. 1. 11

A népi demokráciák helyzetéről mondja Szekfű: ,,... méltányos gondolkodással meg kell értenünk a Szovjetunió bizalmatlanságát ós jogosnak kell tartanunk, hogy nyugati határain oly viszonyok kialakulását támogassa kis szomszédok között, amelyek a jövőben ezek részéről mindennemű agressziót lehetetlenné tesznek." Ennek következtében „helyzetüket ós útjukat csak akkor látjuk világosan, ha együttesen nézzük őket.