Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

A MAGYAK KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1335 A felszabadulást követő koalíciós időszakban a hazai munkáspártok — inkább taktikai, mint elméleti megfontolásból — a belpolitika nemzetközi meghatározóit gyakorlatukban messzemenően figyelembe vették ugyan, de annak történelemelméleti problémáival kevéssé foglalkoztak. Természetesnek tartjuk, hogy az osztályok és csoportok széles skáláját felölelő politikai együttműködés nehézségei bizonyos fokig akadályozták, vagy inkább háttérbe szorították a népi demokratikus fejlődés nemzetközi feltételeinek egyidejű tudományos vizsgálatát. Tagadhatatlan, hogy a sikeres politikai együttműködésnek nem gátja, hanem feltétele lett volna az internacionalista álláspont tisztázása, márcsak annál is inkább, mert a kül- és belpolitika kölcsönhatásának helyes felismerése magukat a marxistákat is megóvhatta volna a dogmatikus szemlélettől. Nem véletlen, hogy közvetlenül a háború után már számos olyan marxista mű született, amely a háború alatt létrejött új nemzetközi erőviszonyokat, ezek diplomáciai, gazdasági következményeit, valamint az egyes országok belső társadalmi-gazdasági viszonyaira és politikai mechanizmusára gyakorolt hatását mérte fel és vont le azokból különféle következtetéseket. E vizsgálódások olyan fontos történelmi kategóriákra vonatkoztak, mint az állam- és forradalomelmélet, a tulajdonviszonyok, a gazdasági struktúra és a politikai osztályharc. Varga Jenő volt az első, aki a háború alatt a tőkés gazdaságban végbement változásokkal, azok várható hatásaival kapcsolatban elemezte a nagyhatalmak és a gyarmatok, Amerika és Európa viszonyát, valamint az ekkor létrejött népi demokráciák rendszerét. Mai ismereteink szempontjából is helytálló következtetései alapján nagy meglátó erővel mutatott rá az állam gazdasági szerepének várható megnövekedésére, a tőkekoncentráció folyamatának meggyorsulására, a piaci viszonyok módosulására és azokra a szükségszerűen bekövetkező radikális változásokra, amelyek az államok elszegényedése következtében elsősorban az európai országokban szükségszerűen bekövetkeztek.5 A világméretű antifasiszta küzdelem ugyanakkor, amikor növelte a kommunista pártok önállóságát, nemzeti jellegét és az egyes országok politikájában vitt szerepét, egyszersmind nyilvánvalóvá tette számukra a nemzetközi és belpolitikai érdekek lényegi azonosságát. Természetes, hogy a kommunista pártok, amelyek forradalmi harcukat eleve világpolitikai perspektívában folytatták, erre az összefüggésre érzékenyen és viszonylag gyorsan reagáltak. 5 ,,A gazdasági változások komoly politikai változásokkal kapcsolatosak. A legfontosabb közülük a kapitalizmus keretein belül az új típusú demokrácia kialakulása — írta 1945-ben. — »Új típusú demokrácián« valamely ország olyan állapotát értjük, amelyben a hűbériség maradványait — nagybirtok — felszámolták, amelyben fennáll ugyan a termelőeszközök magántulajdonának rendszere, de az ipari, szállítási és hitelügyi nagyvállalatokat államosították, maga az állam és annak egész apparátusa pedig nem a monopóliumos burzsoázia érdekeit, hanem a városok és falvak dolgozóinak érdekeit szolgálja. Ilyen országnak számíthatók példának okáért Lengyelország, Bulgária, Jugoszlávia, Csehszlovákia." Varga Jenőt indokolatlan azért bírálni, mert 1945 végén ( !) a későbbi szocialista országokról csupán annyit mond, hogy „ezek gazdaságát a szó régi értelmében nem lehet kapitalizmusnak nevezni"; hogy Magyarországot még ezek közé sem sorolja, s hogy csupán „állapotot és folyamatot" rögzít. Ellenkezőleg, érdeme, hogy in statu nascendi ismerte fel a megkezdődött folyamatokat, anélkül azonban, hogy prekoncepcióival a folyamat bcfejeztét eleve adottnak vette volna, és hogy az egyes országokat pusztán földrajzi hovatartozásuk jogán eleve azonos társadalmi rendszer keretébe sorolta volna. — Varga Jenő: Tőkés gazdaság a II. világháború után. Szikra, 1947. 15. és 317. 1. és Szabó Bálint: Népi demokrácia és forradalomelmélet. Bpest, Kossuth Kiadó. 1970. 176—177. 1.