Századok – 1972
Tanulmányok - Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései 1293/VI
1324 WITTMAN TIIiOK az uzsora és az anyaországinál is szeszélyesebb áremelkedés3 9 áldozatává vált. A természeti gazdálkodás uralm a közepette az európai járadékformák fejlődési modelljét nem lehet keresni Latin-Amerikában. Olyan járadékfhrma, amilyen pl? a szerzetesi reducción-okban uralkodott, Európában még formailag sem hasonlítható sem mihez. Hasonlóan a míta is távol esik miridéi QiTf г»р я • bimnlaH.^ helyesen fejti ki S. 2a val a, hogy sem a rabszolgasaggal, sem az encomienda szeszélyes függőségi rendszerével nem amqo^ bato^AIn i a peón és yanacona jellegét illeti, ittfmar"jobHan~megoszlanak a vélemények, és sokan hangsúlyozzák a feudális vonásokat,41 sőt a földesúr-paraszt patriarchális viszonyát is.4 2 A yanaconát, huasipimguer ót a feudális jobbágyhoz szokták hasonlítani, mivel munkája ellenében egy kis földet vagy legelőt kapott.4 3 A személyi függés is olyanszerű, mint az európai feudális társadalmakban. Ebien az esetben ismét a forma és a tartalom össze té v esztésérő l van szó. A^LeurópaP jobbágy viszonylag os ter melésiTszabadságot élve zett, és érdekelt volt inftfifear 1 f(Ш jlíillc i • пи • 1 с s b e n. mind я, termelési eljárások fejlesztésében, mivel az állam, egyház és földesúr adói, járadékai megfizetése után a maradvánnyal szabadon rendelkezett a piacon. Másodszor: a kizsákmányolás normáját az korlátozta, hogy a földesúr saját kezelésében levő földek viszonylag csekélyek voltak (a XVI XVIII. századi kelet-európai árutermelő nagybirtokok kivételével), kevés munkaerőt igényeltek. Harmadszor: a jo bbágyot a faluközösség is védt ü. aTtnzos retek, legelők stlí. biztonsági szelep szerepét töltött ékjje, nem kevésbé is kedvezhetett mozgásszabadságának, hogy a különböző földesúri rétegek (rendek) között vetélkedés folyt a jobbá^vn-mnknerőé rt A személyi és egyéb szolgáltatások mértékét a földesár^esjobbágy között kialakult jogszokás jobban szabályozta, mint a spanyol állam soha vagy alig megtartott előírásai. A már említett gazdasági perspektívákra, a pénzjáradékra, a város nyújtotta lehetőségekre nem kívánunk újra visszatérni. Azt azonban alá kell húzni, hogy az uzsora többszörös közbeékelődése a yanacona, peó n és a piac közé sokkal nagyobb akadálya volt az akkumulációnak, mint a középkori jobbágy esetében. Európában az uzsoratőke bizonyos fejlődési szinten hozzájárult a feudális tulajdonformák felbomlásához, míg Ázsiában cgSE sági züllésre és politikai romlottságra" vezetett.4 4 Mivel Lati^Mmerikálwí I-sefUr-yaltak meg a tőkefelhalm ozás feltétel ei, az uzs oratőke csak aztndj áSTköt'ibTprr^j^rnia szétrombolása! segítette, majd elterjedése a peonaje megszilárdulását és a visszaeleseket (corregidor, cacique) mozdította elő. A peón-rendszerrel kapcsolatban van egy helytálló összevetés. Marx a mexikói-pmnaje és a előtti mir 11 +artfíinányok függő paraszti kategóriája között lát hasonlóságot. Mindkettőnél ,ielölegek^jréveii^ amelyeket 39 A XVI. századi óriási mexikói áremelkedésről Wodrow Borah, Sherburne F. Cooke : Price Trends of Some Basic Commodities in Central Mexico, 1531 —1570. Berkeley and Los Angeles 1958. 47 — 49. 1. 40 The Evolving Labour System. John Francis Bannon, S. J. : Indian Labor in the Spanish Indies. Was There Another Solution? Boston 1966. 77. 1. 41 P. Macera is, Feudalismo colonial, 26. 1. 42 J. H. Parry: The Spanish Seaborne Empire. London 1966. 225. 1. S. J. Stein, B. H. Stem: The Colonial Heritage of Latin America 38 — 39. 1. 43 Vö. Magnus Mörner : Tenant Labour in Andean South America since the Eighteenth Century, a Preliminary Report. XIII. International Congress of Historical Sciences. Moscow 1970. 44 Marx: A tőke III. köt, 658. 1.
