Századok – 1972
Tanulmányok - Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései 1293/VI
A LATIN-AMElilKAl „FEUDALIZMUS" VITÁS KÉRDÉSEI 1325 munkával kell letörleszteni é s amelyek nemzedékrj ^ nemzedékr e hárulnak át, nin п с s äkjAi! _egyésjm^kasT hanem csgiájjja is ténylegesen más személyek és családjuk tulajdonává lesz ". 4 5 A péón-renclsz er_eseteben véleményünk szerint mind a nyugati típusú f e u d á 1 i s**v iszonyoknál mind a&__ültetvényes ^azdasáffj-ahsznlga, rendszerénél kíméletlenebb kizsákmányolásról van szó, miveÍ'a TEözössgafebol kiszakadt i ndíánölTés a szaporodó mes/ti(5§k""viszonylag biztos tartaléksergget jelentettek, míg TQiéger rabszolgának "áTvüágpiacon kialakult és változó ára volt, melyet penében kellett megfizetni, ezért az élete is n ag у о bb érték e t képviselt mifít a peóné. A balkáni hasonlat éppen az európai feudalizmus átlagtípusától való eltérést emeli ki. ugyanakkor a XIX. s^7^iHmm f|nttsao; ísuhde^rrollo)' két olyan válfaja között von párhuzamot, amelyek térben és egyéb körülmények alapján távol esnek egymástól, de mindkettejük törvényeit a rondezű erőközpont, a tőkés világpiac iparosodó nemzetei határozzák me g. A marxi kompílfátisztika útjai elvezetnek bennünket a leglényegesebb ismérvhez: az amerikai gyarma tokon a munkaerő sz abad eladásából nem lehet beszélni, tehát a kapitalizmus egyik legalapvetőbb feltétele hiányzott a mezőgazdaságból. Az „Indiákon" a szabad m unkaerő a gazdasági élet legfejletlenebb szektoraiban, elsősorban afTéx ùw.zrvallatt,enyé,<iztÂ,<i területén volt található, ahol nem válhatott egy magasabb szintű fejlődés részévé. Három tipikus állattenyésztési zóna alakult ki, a venezuelai Llanos, az argentin Pampák és á mexikói magas fennsík. A XVII. században ugyan ki alakult,A-llanero és gaucho pásztorkodás, de az állattenyésztő nagybirtok, az estancia csak a XVIII. században kezd formát oTtènî." Eltérő a mexikói transhumáns állattenyésztés, szilajpásztorkodás fejlődése, mivel nem csekély ösztönzést kapott a bányavidékek keresletétől. Különleges azért is, mert az anyaország egyik legjellegzetesebb szervezete, a mesta Mexikóba is áttelepült'аXVI. szádad elsőseiében. A mesta Ж példa arra, h ög у "ГПГу aőr s z ági intezmcnyek a gyarma tokon ^milyen funkcionális átalakuláson типТ^к kerés^tül NpTp^snTFlTjujitenvészté|gr-p tcrjerTt-i mint az anyaországi, és nagy szerepe volt a húsellátás b iztosításába n. Elleniéiben a spanyol mpsfáivn:!, я, rnpy^ni npni-tatte tönkre a kisebb állattenyésztőket, és nenx_yált__jx>litikai Ьа Шодппа^ Ugyan akkor a mesta tagjai tevékenyen részt vettek a nagybirtokrendszer kialakít ásában, ав ддког а XVII. században a' nrűnkáérőhiány a legelogazliläsag kiterjedésére vezetett.46 А XVII. század a brazil gazdaság fejlődésében is sok tekintetben alapozó. Találóan állapítja meg Silvio Zavala, hogy a „gyarmati Brazília a cukornádtermő, állattenyésztő, bányászati és erdőövezetek mozaikja volt".47 Az eltére földrajzi és társadalmi viszonyok miatt egységes gazdasági fejlődésről nem lehet beszélni, az északkeleti partvidéki sáv cukornádültetvényeit nagy különbség választotta el az Amazonas medence fűszertermő vidékétől. Amikor Portugália visszanyerte függetlenségét Spanyolországtól, és a hollandokat is sikerült kiűzni, a portugál kereskedelmi társaságok, főleg az 1649-ben alapított Companhia Geral do Comercio megpróbálta irányítása alá vonni az egyre 45 A tőke I. köt. Marx — Engels Művei, 23. köt. Budapest 1967. 160. 1. 4íi William H. Dusenberry : The Mexican Mesta. Illinois. 1963. 47 El mundo americano, I. köt. 299. 1.
