Századok – 1972
Tanulmányok - Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései 1293/VI
1322 WITTMAN TIIiOK kaerőre alapozott encomienda csődöt mondott és átadta a helyét a néger rabszolgákkal műveltetett haciendának. Amint a kérdés szakértője, Arcila Farias megállapítja, az encomienda rendszer átalakulásának egyik legfontosabb jele itt is a „composiciónok" megjelenése volt.27 A város mindenütt kiszolgáltatja a falut a nagybirtoknak. Kolumbiában ugyancsak a XVII. században a „composición" nyitotta meg az encomendero tulajdonossá válásának útját, ennek egyik legfőbb módja az volt, hogy megfizette a földre kivetett adókat.28 Chilében a merced-rendszer szintén a XVII. században lett a nagybirtokok kialakulásának, a földkoncentrációnak az alapja, a latifundiumok örökösök közti szétosztását különböző eljárásokkal igyekeztek meggátolni.29 Ugyanakkor alakult ki a kisbérlők, az ,,inquilinók" rendszere, akik a nagybirtokok munkaerőhiány miatt meg nem művelt földjeit veszik bérbe.3 0 Új-Mexikóval ellentétben a perui alkirályságban a repartimiento rendkívül erős maradt, a mezőgazdasági és bányakényszermunka alapját jelentette. Az 1631-es királyi rendelet itt is a „composición" útján változtatta át a földeket egyéni tulajdonná, mindenekelőtt az indián közösségek rovására, melyeket az új tulajdonosok megkárosítottak.3 1 A hacienda véglegesen a XVII. században fejlesztette ki a munkaerő állandó biztosításának rendszerét. A Toledo alkirály által intézményesített mezőgazdasági és bányamíta, a kényszermunka elől menekülő yanacona indiánok ekkor váltak személyileg kötött munkaerővé, és növekedett meg számuk.32 A harmadik fő munkaerő típus a „jornalero", aki nagyen kevéssé hasonlított az európai napszámoshoz, önmagában mutatta, hogy a hacienda milyen fontos szerepet kapott az állami érdekek szolgálatában: a „jornal" nem szabad bér volt, hanem inkább a korona által előírt adómennyiség egy része, amelyet a hacendado az adó összegéből leszámolt. Legalábbis az Audiencia de Charcasban ez volt a helyzet.33 Újra visszatérünk az állam szerepéhez, mely döntő a hacienda konszolidációjában. Ennek két alapvető előzménye volt/1. az encomenderók feudális törekvéseinek leszerelése, 2. az indián közösségek átszervezése. Ezzel sikerült mind a haciendát, mind az indián közösségeket beleépíteni az államapparátusba. A hacendado már nem sértette, sőt szolgálta a központi hatalom érdekeit, éppen ezért szabad kezet kapott az indián és más munkaerő felhasználására.^! A XVI. század anarchikus helyzetével szemben az indián közösségek 27 Eduardo Arcila Farias: El régimen de la encomienda en Venezuela. 2. kiad. Caracas 1966. 153-154. 1. 28 Juan Friede: A gyarmati Kolumbia agrárviszonyainak történetéhez (oroszul). Novaja i Novejsaja Isztorija. 1968. 2. 49 — 60. 1. Uő.: Proceso de formáción de la propiedad territorial en la América intertropical. Jahrbuch für Geschichte von Staat, Wirtschaft und Gesellschaft Lateinamerikas. 2. 1965. 75 — 87. 1. 23 J. Borda, M. Góngora : Evolúción de la propiedad rural en el Valle del l'uangue. I—II. Santiago de Chile 1956. Magnus Mörner : La corona espanola, 293 — 299. 1. 30 Mario Góngora: Origen de los „inquilions" de Chile Central. Santiago de Chile. 1960. 33 — 47. 1. 31 Virgilio Roel : História social y económica de la colonia, 264—266. 1. 32 Luis Penaloza: História económica de Bolivia I. La Paz 1946. 123. 1. 33 Jorge Ovando Sanz : História económica de Bolivia. La Paz 1968. 65. 1. (egyetemi jegyzet). Az indiánadóról Guillermo Ovando Sanz : Indios del Libro de Tasas de los Repartimientos, Provisiones y Remates. Universidad de Sucre 1964. 34 C. Verlinden: L'état, et l'administration des communautés indigènes dans l'empire espagnol d'Amérique. XIe Congrès International des Sciences Historiques. 1960. Résumé des Communications. 133—134. 1.
