Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
106 DÓKA KLÁRA Ha a supplikáns iratai rendben voltak, viselkedésére nem volt panasz, a városi tanács a nyílt céheknél mindig a felvétel mellett volt. A kérelmek 2/3 részénél nem merülnek fel sem az iratokkal, sem a legény munkájával kapcsolatban problémák. A céhek nem tudják megakadályozni konkrét kifogásokkal az új mesterek felvételét. Két indirekt módszer azonban még szerepet kap: 1. Nem adják be időben a nyilatkozatot. 2. Nagy számukra, csekély piaci lehetőségeikre hivatkozva megpróbálják a városi tanács döntését befolyásolni. A céhnyilatkozatokkal kapcsolatban 1841-ben a tanács olyan határozatot hoz, hogy a biztosok a kérelem átadásától számított 30 napon belül szerezzék meg azokat, a céh hallgatását beleegyezésnek kell tekinteni.4 9 Azonban a céhek „állam az államban" (,gleichsam einen Staat im Staate bildend')50 szerepét ebben a vonatkozásban nem sikerült megtörni. A könyvkötők, csizmadiák, kefekötők, kőművesek csak 3—4 felszólítás után adták be nyilatkozatukat. A céhek elutasító válaszát, nagy létszámukra való hivatkozását a városi tanács általában nem fogadta el. Kivételt képeztek a zárt, árszabás alá tartozó céhek, ahol a mesterek létszámát a közszükségletekhez kellett igazítani. A nyílt és zárt céhek mester felvétele ezen a ponton válik szét. A nyílt céhek véleménye azonban nem egyforma a kérelmezőkkel szemben. Három csoportot lehet megkülönböztetni: a) A céhek egy része nem ellenzi a mesterlétszám növekedését: kalapos, kesztyűs, szűcs, fodrász, magyar timár, lakkozó, kárpitos, kovács, szerkovács, hangszerkészítő, lakatos, üveges, órás, tűkészítő, hentes, pálinkafőző. b) Másik részük a pestieket, a mesterek fiait, vejeit felveszi, az idegenek ellen tiltakozik: selyemfestő, könyvkötő, csizmadia. c) A harmadik csoport egészen mereven elzárkózik minden kérés elől. Nagy számukra, kevés munkájukra hivatkozva mindenkit el akarnak utasítani: bodnár, rézműves, kosárfonó, kártyafestő, kefekötő. Külön kell választani azokat a céheket, ahol a személyes elzárkózás mögött reális gazdasági ok van, az új termelési, kereskedelmi körülmények miatt nem bírják a versenyt. A szogkovácsok a vaskereskedők nagy számára, a molnárok a Hengermalom termelésére, a posztónyírók a nyírottan behozott posztó konkurrenciájára panaszkodnak, a nyergesek, kötélverők attól félnek, hogy az új közlekedési eszközök, a vasút és gőzhajók miatt nem lesz szükség munkájukra.5 1 A legnagyobb céhek véleménye bizonyos fokig változik az évtized folyamán. Az asztalosokra ez nem áll, mert a teljesen nyílt céhek közé tartoznak mindvégig. 162 mester kap tanácsi felvételtl840 augusztusa és I860 között.5 2 A legelzárkózottabbak a nagy céhek közül a vargák, de a tanács megtöri ellenállásukat. 223 mestert vesznek fel a 10 év alatt tanácsilag. 1840—42 között a céh mindenkit el akar utasítani. Később a kérelmezőknek mindig nagyobb százalékát támogatják, mindenekelőtt a pestieket. 1843 26,9% 1844 21,6% 1845 16% 1846 27,08% 1847 46,4% 1848 90% 49 BFL. Rel. a. n. 10452. Pest városi tanácsülési jegyzőkönyv 1841. szept. 15. 50 BFL. Rel. a. n. 8501. OL. Dep. Civit. 1842/36 — 243. 51 BFL. Rel. a. n. 7897, 9757, 14231. 52 BFL. Rel. a. n. 8417 szinte minden nyilatkozatuk így végződik: ,, . . . semmivel sem ellenezzük, hogy ő megtévén a teendőket, kebelbeli asztalosmesternek fölvétessék.'»
