Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
102 DÓKA KLÁRA követelmények azonban Bécsben is fennállnak, elsősorban a Polizei-Gewerbe csoportba tartozóknál. Az örökös tartományokból Magyarországra költöző legények ebből a csoportból kerülnek ki (varga, szabó, lakatos),21 míg a Kommerzial-Gewerbe céheihez tartozó nyerges, szűcs, esztergályos, kötélverő legények könnyebben mesterjogot nyernek Bécsben, mint ha Magyarországra költöznének. A pesti születés, vagy legalábbis magyarországi honosság a felvételnél előnyt jelentett, ezért nevezik magukat ,,Landeskind "-nek a német anyanyelvűek is. Volt egy általános reformkori törekvés a hazai iparűző lakosság számarányának emelésére, ezért általános a kérvényekben egy a korra valló állandó formula: „Haladó korunk kívánja, a 'haza haszna sürgeti, a'város érdeke pedig nem nélkülözheti, mi szerént drága honunk magyar születésű műértő-mesterekkel elláttassék."22 Ha a leendő mesterek az örökös tartományokból származtak, a Helytartótanács 1825-ös rendelete értelmében elbocsátó levéllel kellett rendelkezniük (Entlassungsschein). Az intézkedés a katonaköteles birodalmi lakosok jogtalan elköltözését akarta megakadályozni.23 Mikor egy legény mesterjogot kért, rendszerint már rendelkezett elbocsátó levéllel. Kiváltása a városi tanácson és a Helytartótanácson keresztül történt, a kérelmezők 5 pFt-ért nehézség nélkül megszerezhették. Nem is a céhbe való belépéshez, hanem már a lakhatási jog megszerzéséhez váltotta ki a legény, elsősorban akkor, ha házasodni kívánt, ós mesterétől külön lakásba kellett költöznie.2 4 Az elbocsátó levél megszerzése nem volt a céhek hatáskörébe tartozó ügy, ez esetben rendszerint nem kértek tőlük nyilatkozatot. A vargák — látván, hogy ha nem is vág közvetlenül érdekeikbe az, hogy a legények lakhatási jogot nyernek — de potenciálisan növeli konkurrenseik számát, azt kérték a városi tanácstól, közölje velük az elbocsátó levél kérelmeket, hogy tudjanak véleményt mondani. A városi tanács elutasította kérésüket.2 5 Az elbocsátó levelet házasságlevél helyettesíthette, vagy egy igazolás arról, hogy a legény letöltötte katonaidejét. Ha a mesterjelölt még gyermekkorában költözött át, elég volt, ha az apa rendelkezett elbocsátó levéllel. Az 1825-ös rendelkezés csak az örökös tartományok lakosaira vonatkozik, de a céhek kérik az osztrák birodalmon túliaktól is.26 A belföldiek szülőhelyük elbocsátási engedélye nélkül is a város lakosai lehettek, sőt külön lakhatási jogot sem kellett váltaniuk. A vargák kérték a magyarországi születésű supplikánsoktól is a lakhatási engedélyt. A városi tanács nem engedett ezeknek a külön kívánságoknak. A kérelmezők tanulólevéllel és vándorkönyvvel bizonyították be, hogy rendesen megtanulták mesterségüket. A tanulólevél tartalmazta az inas nevét, születési adatait, a szegődtetés és szabadulás időpontját. A tanítómester és a főcélunester írta alá.2 7 A tanulóidőt az 1813-as céhszabályzat három évben határozta meg, de a privilégiumok kiadásakor engedélyeztek bizonyos módosítást. így az órások, szűcsök, hangszerkészítők, kéményseprők négy, a fazekasok, mázolok két évben rögzítették.2 8 A szabályzat III. §-a szerint két évet kellett tanulni a kötélgyártóknak, négyet az aranyműveseknek, kőfaragóknak.29 21 K. Slokar: Geschichte der österreichischen Industrie und ihre Förderung unter Kaiser Franz. Wien. 1937. Ц. kiad. 135—142. 1. OL. Dep. Civit. 1847/5-77. Verzeichniss der in Wien als zünftig erkannten Commerzial-Beschäftigungen 1833 — 1835. 22 BFL. Rel. a. n. 9285 és 7923, 8166, 8413. 23 Kassics: i. m. 227. 1. 24 BFL. Int. a. n. 9570. 25 BFL. Rel. a. n. 11026. 26 BFL. Int. a. n. 11848, OL. Dep. Civit. 1846/36 — 513. 27 BFL. Rel. a. n. 13769 melléklete. 28 OL. Kanc. lt. Liber Coehalium, I. rész 660, 750, 830, II. rész 6. 1. 29 Kassics : i. m. 99. 1.
