Századok – 1971
A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV
TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEK LENGYELORSZÁGBAN 773 de a felőle folytatott vitában kirajzolódtak a történelmi kutatások lényegére ható törekvések: a társadalmi és gazdasági viszonyok, a politikai berendezkedések vizsgálatának szükségességét emelik ki. Kétségkívül a legérdekesebb és legalaposabb nyilatkozatot Stanislaw Staszie, Hugo Kollataj és Stanislaw Potocki adták ebben a kérdésben. Mindez azonban nem mérsékelte azt a visszaesést a történelem tanításában, mely az emlékezet túlterhelésének módszerén alapult, az pedig csak fokozta, hogy a Nemzeti Nevelésügyi Bizottság idejében kezdeményezett történelem-tankönyvek előállítását, kiadását felfüggesztették. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy teljesen megszűnt az új történelemtankönyvek nyomtatása, főképpen, hogy nem újították meg a már előbb kiadottakat, melyeket még Poniatowski Szaniszló Ágost idejében használtak. Ugyanis még megjelentek Skrzetiszkiók tankönyvei is, főleg azoknak a liberális viszonyoknak a következtében, amelyeket a lengyel közoktatás I. Sándor uralmának kezdeti időszakában élt át az orosz birodalomba bekebelezett litván—orosz területeken. A közoktatásügy Adam Czartoryski ós Tadeusz Czaczki gondos védelme alatt maradt, de az újonnan kiadott tankönyveket, ami az egyetemes történelmet illeti, ugyancsak francia és német nyelvről fordították le. Ezek azonban a hazai kiadáshoz viszonyítva már nem érték el Skrzetiszkiók munkáinak didaktikai színvonalát. Ami pedig az eszmei oldalát illeti, meg kell említenem, hogy e vonatkozásban eltávolodtak a világi felfogástól és nem támaszkodtak a racionalista alapelvekre. Cikkem szűk keretében igen nehéz az egész probléma megértésének érdekében széleskörűen és kimerítően kifejteni azokat a politikai és közoktatásügyi viszonyokat, amilyen körülmények között a történelem tanítása a XIX. sz. első felében lengyel földön folyt — tekintetbe véve, hogy Lengyelország felosztása után ezek a viszonyok nem voltak mindenütt egyformák. Viszonylag nagy politikai szabadság volt az orosz birodalomba bekebelezett területeken, aronban itt is csupán I. Sándor uralkodásának kezdeti éveiben. A politikai szabadság időszakát a közoktatás a Varsói Nagyfejedelemség területén az 1807—15-ös években élvezte. Krakkó város közoktatása az első német támadás után — a harmadik felosztáskor újjáéledt, mégpedig 1809-ben, amikor aVarsói Nagyfejedelemség Krakkót bekebelezte és az ún. Krakkói Köztársaság első éveiben még bizonyos fokú szabadságot élvezett. Ezt követően a három gyámkodó udvar, Ausztria, Oroszország és Poroszország, korlátok közé szorította. A XIX. sz. első felében a lengyel földön használt tankönyvek áttekintéséhez kapcsolódva említést kell tennem arról, hogy egyik vagy másik tankönyv használatának megfelelő vagy nem kedvező feltóteleit az adott területen uralkodó politikai feltételek s az azokból eredő ideológiai tendenciák képezték. Például Skrzetuskiék tankönyvei a számunkra már érthető okok miatt nem nyertek mindenütt tetszést. A tankönyvkiadók nagy érdemeként kell betudnunk, hogy mindemellett a nemcsak kedvezőtlen, hanem Skrzetuskiék tankönyvei számára egyenesen ellenséges hangulat ellenére is, felújították azok kiadását. Józef Kajetán III. osztályos tankönyve a következő kiadásokban jelent meg: 1804, 1809, 1810 — Vilnóban — 1912-ben Berdyczowón és 1819-ben Varsóban. Wincent IV. osztályos tankönyve Vilnóban az 1806. és 1810. években valamint Krzemiecen 1819. évben. Ezeket használták az említett területen. (Például: Kraslaw iskolájában, a rosienski iskolában, Krozyban a gimnáziumban és a lucki járási iskolában.) Az 1816—22-ig terjedő években az egyetemhez tartozó kari iskolákba a vilnói Egyetemi Könyvtárból J. Zawadzki nyomdász 2441 tankönyvet küldött a III. osztályokba ós 1559-et a IV. osztályokba. Skrzetuskiék tankönyvei Krakkó területén nem örvendtek szimpátiának. Csupán két arról tanúskodó feljegyzésünk van, hogy még használták őket a Szabad Város és
