Századok – 1971
A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV
774 TADEUSZ SLOWIKOWSKI a Varsói Nagyhercegség időszakának fordulóján, mégpedig 1812-ben Antoni Sloninski tanította a történelmet a Szent Anna líceum II. osztályában Józef-Kajetán Skrzetuski tankönyvéből, de az I. és a III. osztályban már Schröckh tankönyvéből. A Krakkói Köztársaság első éveiben szintén használták Wincent Skrzetuski görög történelemmel foglalkozó tankönyvét az egyik leányiskolában. Ezek a tankönyvek a számunkra már ismeretes nézetek miatt háttérbe szorultak Schröckh Egyetemes történelmével szemben, amely a krakkói iskolákban bizonyos időre megszerezte az elsőséget. Johann Matthias Schröckh (1733—1808) evangélikus vallású egyházi történész a poetica professzora, majd a történelem tanára Wittenbergben. Egyetemes történelmi tankönyve igen népszerű volt a német fejedelemségekben, úgyszintén az osztrák császárságban. A magyar iskolákban is használták. A történelem tanítására a Nevelői Intézetbe is bevezették a Kongresszusi Királyságban, ami Pawel Kotowskit — a piarista iskola tanárát — a munka lefordítására késztette. Ez döntő hatást gyakorolt egyetemes történelem tankönyv hazai megírására. Józef-Kajetán Skrzetuski világiasan felfogott tankönyvével szemben — amely elvetette a bibliai történeteket —, sőt a zsidók történetét is, azt bizonyítva, hogy ez a valláshoz tartozik —, Schröckh műve részletes bibliai ismertetést ad, mely az Ótestamentum történetét öleli fel az első három időszakban. I. — Ádámtól Noéig. II. — Noétól Mózesig. III. — Mózestól Romulusig. A fordító a lengyel viszonyokhoz akarta alkalmazni e tankönyvet, ezért „nem követte mindenütt a szerző szövegét", ahogy azt az előszóban maga is megjegyezte; A megfelelő változtatásokat eszközölte, a körülményekhez igazodva, az iskolai tantervnek és „saját szándékának megfelelően". Azért tette mindezt, hogy ez a tankönyv hasznos legyen a tanulók számára, és segítséget nyújtson azoknak, akik tanítanak. Ezen felül a második időszakot áttette a harmadik részbe és a szöveget sok helyen lerövidítette („ahol túlságosan terjengős"), és kiegészítette, ahol nagyon rövid vagy teljesen hézagos volt. Lényeges kiegészítésekkel gazdagította a lengyel történelmet, az eredeti szövegtől jelentősen eltérő fordítást adott. Ez a fordítás Joachim Lelewel eléggé éles kritikájával találkozott. A bíráló azt állította, hogy e tankönyv nem alkalmas arra, hogy az ifjúság használja, annak ellenére, hogy Feliks Bentkowski igen sokra értékelte. E kritika ellenére Schröckh tankönyvét lengyel földön továbbra is használták, mégpedig a Litván-orosz földön a Kongresszusi Királyságban, valamint Galíciában és Krakkóban. A többi fordítás közül meg kell még említenem Oliver Goldsmith görög és római tárgyú történelmi fordítását. Mindkét fordítást Michal Olszewski piarista tanár fejezte be. A fordító Görögország történelmének bevezetőjében kifejti saját véleményét e tankönyv kiadásával kapcsolatban: „a kezdeti lengyel nyelvű történelmi művek hiánya", valamint az a tény, hogy „a népiskolai IV. osztályos alapfokú görög történelmet a Nevelésügyi Bizottság valamikor a népiskolák számára előírta, s bár sok tekintetben értékes volt és az országban nagynevű férfiak is megbecsülték, azonban, sajnos, történelmi tényekben felettébb szegény". A fordító további bevezető ismertetésében feltárja, hogy e műben a kétségkívüli hazafias elemek mellett lojalizmussal telt fordulatok is találhatóak a „legjobb monarcha, Nagy Sándor"-személyével kapcsolatban, valamint, hogy a gyerekek „az anyag szájából kapják az első és tiszta, világos magyarázatot a Legmagasabb Lény létezéséről, az isteni és felebaráti szereteten alapuló vallásról". Joachm Lelewel M. Olewski mindkét fordítását eléggé pozitíve értékelte. De rámutatott egy sor hibára és tárgyi hiányosságra is, magát a fordítót viszont ilyen fajta feladatra rátermettnek ismerte el.
