Századok – 1971
Közlemények - Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez 709/III–IV
MILOTAY ISTVÁN PÁLYAKÉPÉHEZ 717 hasonlóan —felismerte, hogy az 1914 előtti rendszer nem térhet vissza többé, nem restaurálható a maga változatlan merevségében. Mi sem volt félelmetesebb gondolat számára, mint a terjedő tömegelégedetlenség és a haladó eszmeáramlatok találkozásának lehetősége, amely már önmagában is — a munkásmozgalomra való tekintet nélkül — hallatlan veszélyeket ígért: ,,a háború utánra ez a félbeszakadt agitáció még nagyobb erővel készül rá, hogy a maga céljaira kihasználja azokat a lehetőségeket, melyek a háború viszontagságaiból hazatérő alsó társadalmi rétegek, különösen a magyar parasztság ós a mezőgazdasági proletariátus köreiből fognak majd kiindulni."4 3 „Egyetlen megoldás van — bátor reformpolitika, amely egyfelől rendezi a választójogot, másfelől demokratizálja a földbirtokot. Ez lehetővé tenné, hogy a parasztságból kisarjadzó hatalmas új értelmiség léphessen elő a homályból, tele őserővel, megalkuvást nem ismerő faji érzéssel és kíméletlen ólnivágyással."4 4 Ez a célkitűzés, a „keresztény" értelmiség egyik leggyakrabban hallatott harci jelszava a húszas évek második felében, az adott időben a forradalom elkerülésének útját kívánta megjelölni, egyúttal a szélesebb bázis kialakításának, a dzsentri értelmiség taktikájának legcélszerűbb irányát. A forradalom előérzete meggyorsította a jobboldali ellenzék gyakorlati tömörülését, amiben Milotay fontos szerepet játszott. A szervezkedés alapeszméje az volt, hogy a robbanást egy elébe vetett ellenforradalommal kell megakadályozni.4 5 Október 29-én megalakult a Nemzetvédelmi Szövetség, ós ugyanekkor fogadták el a másnap kolportálandó felhívást a közvéleményhez, amelyet többek között Milotay is aláírt. A szövegben a nagyobb lélektani hatás érdekében előtérben állott annak a veszélynek az ecsetelése, amely a „gyászmagyarok"-nak aposztrofált forradalmárok hatalomra jutása esetén fenyegetné a polgári társadalmat. „A Nemzethez ! — Polgártásak ! Félre a pártoskodással . . . mert veszedelemben a haza . . . nemzeti létünk, közbiztonságunk, családi tűzhelyünk, s . . . önmagukról megfeledkezett gyászmagyarok csókolgatják a ránk zúdított korbácsot . . . meg akarják keríteni a közhatalmat, összezúzni minden intézményt, magántulajdont . . . reánk akarják szabadítani a polgárháború iszonyatait és romba dönteni Szent István Magyarországát." Burkoltan célzás történt arra is, hogy az egész forradalmi mozgalom nem más, mint a zsidók hatalmi törekvése a „keresztény magyarság" ellen. „A lánckereskedők üzelmeitől amúgy is izzó lelkünk haragja nem engedi a nemzetet ráadásul még felforgató uralmuk rabigájába hajtani."4 6 A szervezkedés meggyorsítása érdekében a Nemzetvédelmi Szövetség Középponti Bizottságot hozott létre, amely az ellen-Nemzeti Tanács funkcióját töltötte volna be. A Bizottság feladata a mozgalomhoz csatlakozni kívánó egyesületek és magánszemélyek szervezése lett volna. A kétségbeesett kísérlet sorsáról plasztikus képet kapunk Milotay visszaemlékezései nyomán. „November elsején délután felmentünk a mi ellenforradalmi klubhelyiségünkbe, hogy az új helyzet eseményeit ós a reánk váró teendőket megbeszéljük. A klubban teljes sötétség fogadott. Bezárt ajtók, sehol egy lélek. Csak hosszú csengetésre nyitott ajtót az egyik háziszolga és ijedt arccal mondta — nincs itt kérem senki ! Hát nem tudják az urak, hogy kitört a forradalom ? ! Szógyen — nem szégyen a mi ellenforradalmi társaságunk úgy szétrebbent a forradalom első kakasszavára, mintha villám csapott volna közéjük. Senki sem mert többé az eseményekkel nyiltan szembenézni, velük szemben nyílt helytállást, kockázatot vállalni."4 7 43 Uo. 43. 1. (Új Nemzedék, 1915. máj. 2.) 44 Uo. 45 Weis: i. m. A Nép, 1924. máj. 16. 16 Alkotmány, 1918. okt. 30. " Egyedül Vagyunk. 1940. jún. 16. 12 Századok 1971/3—4.
