Századok – 1971
Közlemények - Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez 709/III–IV
MILOTAY ISTVÁN PÁLYAKÉPÉHEZ 715 időszakának magyar társadalmától. Felfogása szinte gicesszerűen romantizálta a magyarországi tőkés fejlődés kezdetleges stádiumának viszonyait; egy később írott könyvismertetésében hasonló tirádák olvashatók a századközép magyar vezető rétegének „erkölcsi tisztaságáról, önzetlenségéről, emelkedettségéről", amelynek csodálatos voltát még Jókai tolla is „szürkén festette meg".29 Az ábrázolás idilli rózsaszíne céltudatos kontrasztja a kapitalista átalakulás mélyfeketére sötétített megjelenítésének. Milotay ideológiájának ós azon belül 1918 előtti publicisztikájának egyik kulcskérdése éppen a magyarországi tőkés fejlődés jellegének, mozgatóerőinek, haszonélvezőinek és eszmei vonatkozásainak vizsgálata az úri „középosztály", s azon belül elsősorban a dzsentri eredetű intelligencia szemszögéből. A kiegyezés óta végbement átalakulást egyértelműen elmarasztalta, mert állítólag „nem a nemzeti társadalom régi erőinek továbbfejlesztése és felerősödése révén állott elő, hanem egy merőben idegen test . . . közbetolódásának és elhatalmasodásának eredménye . . . Itt nem egy régi világ alakult, fejlődött újjá, hanem egy új ült a régi nyakába, ennek erőforrásait saját különcélú gyarapodásának szolgálatába állítva."30 A kapitalizmus fejlődésének a zsidóság uralmával való azonosítása3 1 „tudományos" megfogalmazását Werner Sombart „Die Juden und das Wirtschaftsleben" с. 1911-ben kiadott művében nyert.32 Sombart fejtegetései, a modern, azaz gazdasági szemléletű antiszemitizmus egyik alapvetése, olyan magyarázatot nyújtottak a kapitalizmus jelenségeire, amely kedvező fogadtatásra talált Magyarországon is. Az Új Nemzedék 1915-ben közölte a Grenzbote с. német lap cikkét a zsidókérdésről, amely sombarti szellemben hangsúlyozza a zsidóság szerepét a kapitalisztikus átalakulásban.33 A magyarországi kapitalizmus nemzeti jellege tagadásának valódi értelme — a dzsentri kisemmizettségének sérelmezése a tőkés fejlődés hasznából. Milotay már nem csupán az Istóczy-féle pogrom-antiszeinitizmus szintjén vetette fel az „egyenlőtlen részesedés" problematikáját, hanem a gazdasági pozíciók „igazságtalan elosztásának" kérdését az uralkodó osztályokon belüli ellentét lényegének tekintette. A közjogi vita, 48—67 ellentéte is elsősorban ebből a szempontból érdekelte, amennyiben a „gyarmati helyzet elzárja az érvényesülés útját a maguk magyar életét érvényesíteni kívánó tehetségek" elől.3 4 A megoldás útját a szarajevói merénylet után írott cikkében abban látta, hogy a Monarchia politikája „magyar súlypontra" tevődjék át, s a ferencferdinándi elképzelések helyett magyar nemzeti koncepció érvényesüljön."35 A „hazafias öncélúság" valóságos tartalma az úri „középosztály" szembenállása a dualizmus adott formájával, a magyar és osztrák nagybirtok s nagytőke szövetségével. A Milotay-képviselte rétegek szempontjából különösen veszedelmes perspektívát ígértek a német imperializmussal való szorosabb összefogásra vonatkozó tervek, amelyek a háború első éveiben még gyakran hangot kaptak a magyar sajtóban. Milotay attól tartott, hogy a magyar-osztrák nagyburzsoázia és arisztokrácia szorosabb összefogása a német uralkodó osztályokkal oly mértékben megerősítené hatalmukat, hogy az úri „középosztály" sajátos érdekeinek érvényesítése a felette álló tényezőkkel szemben végképp kilátástalan lenne. Ezért bírálta cikkeiben a különböző Mitteleuropa-jellegű elképzeléseket, hangsúlyozva, hogy ezekhez a „magyarságnak" semmiféle érdeke nem fűződik.36 29 üo. 278 — 279. 1. (Magyarság, 1923. máre. 18.) 30 Uo. 80. 1. (Új Nemzedék, 1916. nov. 16.) 31 Erre vonatkozólag ld. uo. különösen 242. és 328. 1. 32 Werner Sombart: Die Juden und das Wirtschaftsleben. München. 1928. V. 1. 33 Új Nemzedék, 1915. nov. 28. 34 Tíz esztendő. 88. 1. (Új Nemzedék, 1917. márc. 25.) 35 üo. 31. 1. (Új Nemzedék, 1914. júl. 19.) 36 Vö. uo. 33., 47. és 60. 1.
