Századok – 1971
Közlemények - Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez 709/III–IV
Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez Milotay Istvánt kevés magyar publicista múlta felül termékenységben. Három évtizeden, majd egy emberöltőn át minden héten napvilágot látott legalább egy vezércikke. S akikhez szólt, el is olvasták írásait. Tudatformáló szerepe olvasótáborán belül jelentékeny volt annak ellenére, hogy eredeti, filozófikus mélységű gondolatok nem kerültek ki tolla alól, még kevésbé állítható, hogy valamiféle önálló ideológiát alkotott volna. Milotay befolyásának titka — a változó történelmi körülményeket mindig nyomonkövető hangulati ós gondolati azonosulás a dzsentri eredetű „úri középosztály" érzelmeivel és felfogásával.1 Érzékenyen reagált a bel- és külpolitika fordulataira, de nem kerülték el figyelmét azon eszmei-kulturális jelenségek sem, amelyek valamilyen okból felkeltették társadalmi környezetének érdeklődését. Szerkesztőként többízben is gazdát cserélt, de a társadalmi környezetével összekötő áramkört alig szakította meg rövidzárlat. Bár pálfordulásainak alapvető indítéka közismert karrierizmusa és üzleti mohósága volt, publicisztikai tevékenysége egészében mégis kifejezésre jutott az „úri középosztály" értelmiségi-hivatalnoki rétegeinek eszmei-politikai mozgása a dualizmus végnapjaitól az ellenforradalmi rendszer bukásáig. I. A középbirtokos osztály felbomlásának gazdasági hátterét ós társadalmi kihatásait — bár a problémakör még korántsem tekinthető teljesen feldolgozottnak — a marxista történetírás főbb vonalaiban már tisztázta. A dzsentri lesüllyedésével párhuzamosan megjelent Magyarországon a politikai antiszemitizmus, amely már az 1880-as évek elején pártalakulásban jegecesedett a közélet hétköznapi nyugalmát lármás agitációval megzavaró tényezővé. Az Antiszemita Párt programjának „a nemzeti érdeknek" megfelelő agrárpolitikát, az iparszabadság korlátozását, a váltóképesség megszigorítását stb. követelő pontjai a kapitalizálódási folyamat feltartóztatásának jegyében keletkeztek. A középbirtokos osztály zöme azonban ekkor még nem látta olyan kétségbeejtőnek saját helyzetét, mint Istóczyók, akik jobbára a már lesüllyedt, elszegényedett rétegek szószólói voltak. Ezért a hullámverés hamarosan elcsitult, a párt jelentéktelen szektává süllyedt.2 A századvégi agrárválság teljesívű kibontakozása azonban már számos jobbmódú középbirtokost is tönkretett, vagy legalábbis az anyagi pusztulás szakadókának szélére állított.3 A birtokveszteség társadalmi következményeit a múlt század végén, ha nem is teljes ellenértéket nyújtó, de legalább a régi életmód halvány utánzatának megőrzését 1 Magyarság, 1941. jan. 12. és Demokrácia, 1945. máj. 28. 2 Ld. Kubinszky Judit: Az Antiszemita Párt megalakulása és részvétele az 1884-es választásokon c. részletes tanulmánvát. Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve 1963-1964. Bpest. 1966. 107 — 160. 1. 3 Vö. S. Sándor Pál: A XIX. századvégi agrárválság Magyarországon.
