Századok – 1971
Közlemények - Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez 709/III–IV
710 SIPOS PÉTER biztosító bőkezűséggel még kiegyenlítette a tőkés fejlődós egy másirányú következménye — a modern államapparátus kiépülése. A két folyamat találkozása csupán a dzsentri számára volt szerencsés, de nem volt annak tekinthető a kialakuló hivatali rendszer jellegét, teljesítőképességét és költségeit illetően.4 A hivatalok azonban csupán egy bizonyos pontig bővíthetők. Előbb-utóbb el kell érkeznie egy olyan pillanatnak, amikor beáll a telítettség, s az újonnan érkező aspiránsok számára csupán a természetes csere szűkös keretei nyújtanak elhelyezkedési lehetőséget. Bár az államhivatalnokok száma a dualizmus éveiben állandóan emelkedett, jelentősen csökkent a növekedés üteme.5 A tönkremenési folyamat, amely a dzsentrit a hivatalba kényszerítette, bár az agrárválság feloldódása mérsékelte az anyagi sorvadás mértékét, az új évszázad első évtizedeiben is változatlanul előrehaladt.6 A földbirtok mind nagyobb arányban került a burzsoázia kezébe. A 100 holdon felüli birtokosok száma 1900 és 1910 között jelentősen növekedett a burzsoázián belül: míg az őstermelői kategóriában a gyarapodás 9,9%, sőt a közszolgálati alkalmazottak és szabadfoglalkozásúak csoportjában 4,6%-os csökkenés figyelhető meg, addig az ipari foglalkozásúak között a 100 holdon felüli birtokkal rendelkezők száma 37,8%-kal, a kereskedelemből élőknél 28,5%-kal emelkedett. „A régi birtokososztály deposszedálódását ós a birtokoknak idegen kézre jutását mutatják ezek a száraz számok" — összegezte az adatok legfontosabb tanulságát a hivatalos statisztikai elemzés.7 Tehát kialakulóban volt egy fontos társadalmi következményekkel járó aránytalanság a dzsentri elszegényedésének állandó tempója és a hivatali apparátus felvevőképességének beszűkülése között. A kézenfekvő megoldás — a polgári munkára, az ipari és kereskedelmi pályákra való átváltás útjában számos objektív és szubjektív akadály halmozódott. A kapitalista fejlődés csupán egyetlen olyan hivatáskört teremtett a hivatali pályán kívül, amely méltó az úri szemlélethez és létformához. Megindult a dzsentri-ivadékok átcsoportosulása az értelmiségi foglalkozások felé. „Csakugyan akadtak szórványosan példák, hogy a dzsentri-gyerekek is elindultak a jövedelmező pályákra. Furcsa volt az, kivált kezdetnek. Mintha a sas elvinne a maga fiait a pocsolyához: No hát, most már tis ússzatok versenyt a kiskacsákkal !" — írta ironikus sajnálattal Mikszáth az új tájéi kozódásról.8 4Vö. Szabolcs Ottó: Köztisztviselők az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisában (1920-1926). Bpest. 1965. 9. 1. 5 Hollós István: A közszolgálati alkalmazottak nyugdíjkórdése és a megoldási lehetőségek. (Statisztikai közlemények 93. K. 2. sz.) Bpest. 1940. 12. 1. Az állami tisztviselők (tisztek) létszámviszonyairól közölt összeállítás alapján. A állami tisztviselők létszámgyarapodásának aránya 1870—1880 között 47,2% 1880 — 1890 között 25,4% 1890 — 1895 között 18,1% 1895 — 1899 között 19,5% 1899 — 1903 között 10,8% 1903—1909 között 10,7% 6 Magyar Statisztikai Közlemények Űj sorozat. 64. köt. 1910. évi népszámlálás — hatodik rész. Végeredmények összefoglalása Bpest. 1920. 60. tábla. 206 — 209.1. (a továbbiakban 1910. évi népszámlálás. 64. köt.) 7 Uo. 225 — 226. 1. 8 Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon. Szépirodalmi. 1956. 17. 1. \
