Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
/ IlÓNAY JÁCINT 689 Bevezetőjében írja: „Jelen törekvésem ezélja nem a földrétegekleírása, vagy a kihalt lények megismertetése, hanem azon adatok felsorolása, melyek a szerves alakok változékonyságát bizonyítják, s azon okok nyomozása, melyek a fajok természetes keletkezését, ha nem helyezik is túl minden kétségen, legalább a lehetőség körébe viszik, s magyarázhatóvá teszik ... A legújabb rendszert Darwin adá, oly tudományos készülettel, minővel e kérdés megfejtéséhez nem fogott senki. Jelen feladatunk e rendszert fő elveiben megismertetni."95 Rónay a kivonatolás során a lényegre szorítkozott. Az elméleti jellegű következtetéseket, ha saját szavaival is, lényegében átveszi; a példák tömegéből az itthon legismertebbeket emelte ki, a többit elhagyta. Az átdolgozás elsősorban a közérthetőség kedvéért történt, célja a darwini tanok lehető legszélesebb körben való elterjesztése. A darwini elmélet teljes megismerését, s az ebből eredő konzekvenciák vállalását fejezik ki a „Fajkeletkezés" című részt befejező sorok: „Az eddig elmondottak után nem keresünk sem térben, sem időben koronkénti teremtést. Igaz, hogy az időláncolat sokszor megszakadni látszik, midőn bizonyos rétegben a faj hiányzik, míg alatta és fölötte csalhatatlan nyomait látjuk; de e nehézségre már feleltünk, s meg vagyunk győződve, hogy e hiánynak oka nem az életben, hanem ismereteink korlátoltságában rejlik."96 Különösen figyelemreméltó, hogy az ismeretek hiányát nem misztikus okokban keresi, hanem a további kutatásoktól várja a hiátusok betöltését. Kevésbé nyilvánvaló, bár lényeges előrelépést fedezhetünk fel az élet lényegéről vallott felfogásában, mely a mechanikus materialista álláspontokkal mutat rokonságot. Teljes egészében hiányzik a lélek továbbélését, a test és a lélek dualizmusát valló felfogás. „A szerves testben nincs egyetlen parány, mely ne vétetnék a szervtelen anyagból, s mely a testnek szótoszlása után vissza ne térnék oda, honnét származott; sőt a szerves testnek működéseiben is vagy olyan erőket látunk, melyek ugyanazok a szervtelen anyagban rejlő erőkkel vagy ezekre visszavezethetők" — írja Rónay.97 Könyvének következő része „Az ember helye a természetben" címet viseli. E rész Huxley: „Evidence as to Man's place in Nature" 1863-ban kiadott könyvét követi. Ezt a művet - Huxley engedélyével — még nyomdai levonata alapján fordította, alighanem elsőként jelentette meg más nyelven. Huxley nyomán jelenti ki, a különböző emberszabású majmok leírása után, hogy az ember és majom közötti különbség — alkati szempontból — oly kevés, hogy nyugodtan feltételezhetjük: az ember vagy fokozatos átalakulással fejlődhetett ki az emberszabású majmok csoportjából, vagy mindkettő ugyanattól az őstől ered ,98 „Az embernek régisége" című utolsó rósz Ch. Lyell „The Geological evidences of the Antiquity of Man" 1863-ban kiadott könyve nyomán készült el. E részben ismerteti az ún. csontbarlangokat, a feltárt ősemberi településeket, földtani korszakokat, a svájci cölöpépítményeket ós a dániai „konyha hulladékokat".99 Vitába száll — mint Lyell — azokkal, akik e leletek alapján az ember első feltűnését a jégkorszak végére tették. Kijelenti: ugyanúgy feltételezhetjük, hogy végig élte a jégkorszakot, sőt, hogy azt megelőzően is élt már ősember. A következetes evolucionizmust tükrözi e felfogás, mert — s teljes joggal — az akkori legrégebbi engii és neanderthali leletek különböztek ugyan az emberi koponyától, a fejlődési vonalban még mindig nagyon 95 Rónay Jácint: Fajkeletkezés. Az embernek helye a természetben és régisége. Pest. 1864. 3-4. 1. 96 Uo. 187. 1. 97 Uo. 201. 1. 98 Uo. 244. 1. 99 A „konyha hulladékok" az ősember települóshelyén talált csontmaradványok.
