Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
/ IlÓNAY JÁCINT 679 séget mások fölött, kövesse mindenki szabadon szíve sugallatát: legyünk isten és ember előtt egyenlők."4 5 Nemsokára megindult az osztrák seregek támadása, amit Kmetty György csornai győzelme egy időre ugyan megállított, de sokáig feltartóztatni nem tudott. Ebben az időben — Horváth Mihály utasítására — még sok helyen tartottak lelkesítő népgyűlóseket, a legutolsót Kis-Megyeren, ahol „ezernyi nép hallgatta az eltérő vallásfelekezetű, de a haza szent ügyében egyetértő papok szónoklatát".4 6 A kis-megyeri gyűlésre — mint Rimely Mihály apát naplójában feljegyezte — Rónay az egész győri káptalant kivezényelte.4 7 Június 28-án az ellenség Győr külvárosáig nyomult előre, aminek következtében Rónaynak és más exponált személyiségeknek menekülniük kellett. Rónay a Kálóezy-fívérekkel4 8 Pestre, majd Kecskemétre menekült, ahol elégette a Győr megyei papság 1848— 49-es hivatalos levelezéseit.4 9 Menekülésének újabb állomása Szeged volt, ahol tanúja volt az állam és hadsereg összeomlásának. Tanúja volt annak, hogy Mészáros, Perczel, Vetter, Dembinsky nem akart Görgey előtt meghajolni, Görgey viszont nem akart senkinek, legkevésbé a kormánynak engedelmeskedni. A kormányt Aradra is követte, ahol már senki sem hitt a szerencse megfordulásában. Barátjával, Lukács Sándorral a világosi táborba ment, ahol találkozott Pöltenberggel, aki a továbbiakra nézve elég optimistának mutatkozott. Arra biztatta Rónayt, hogy „ . . . térjen Ön vissza Győrré . . . papoknak, polgáriaknak nincs mitől tartaniok; minket katonákat valószínűleg egy ideig zaklatni fognak, de végre is lehetetlen, hogy a kibékülés be ne következzék. A forradalmat nem mi kezdettük, hanem ők; minket katonákat a körülmények ragadtak e térre akarva, nem akarva ! Ezt remélem nem feledendik !"50 Rónay tapasztalatai alapján inkább a bujdosást választotta,5 1 arra számítva, hogy Magyarország egy viszonylag távoli zugában várja ki a harag lecsillapultát. „Arra e nehéz időben nem gondoltam — írja Rónay—, hogy e bosszú-politika rendszerré szilárduljon, hogy tanácstalan vakságában czélul tűzze ki magának: azon nemzet leigázását, vagy tán éppen kiirtását, mely legújabban oly fényes tanúságát adta életrevalóságának."5 2 Először a hortobágyi lórói pusztán — Lukács Sándor rokonánál, Lukács Ignácznál — húzta meg magát, Hegyi Rudolf álnéven. Mivel kéziratait magával vitte, alkalma adódott arra, hogy a már korábban összeállított munkáját letisztázza. A későbbi kiadásra szánt mű, — amely végül is kéziratban maradt és „A lélektan természettudományos rendszere" címet viselte, — 1850 márciusára készült el. 45 Uo. 46 Naplótöredék ... I. köt. 120. 1. 47 Rimely Mihály ezt írta naplójába: „Tales conciones fiebant ... in Kis-Megyer, quo totum capitulum Jauriense exire debuerat cum processione, in Thét et Pér, ubi se noster Hiacynthus produxerat." Vö. Sörös Pongrácz: i. m. Hatodik/A köt. 449. 1. 48 Kálóczy Lajos — később országgyűlési képviselő — ós Kálóczy János. 49 Naplótöredék ... I. köt. 120. 1. 50 Uo. 129. 1. Megjelent még a Hölgyfutár, 1861. évf. 59. sz.-ban „Világos 1849" címen. — Andics Erzsébet egyik tanulmánya is igazolja, hogy nem volt teljesen alaptalan Pöltenberg álláspontja. Vö. Andics Erzsébet: 1848 —1849. Tanulmányok. Bpest. 1967. 363 — 402.1. „1849 augusztus. Ismeretlen adalékok az 1848 —49-es magyar forradalom és szabadságharc végnapjairól." — Varga Ottó: Aradi vértanúk albuma. Bpest. Arad város 1890. munkájában olvashatjuk: „. . . Kiss Ernő még az aradi börtönből is levelet ír a magát megadni nem akaró Klapkának Komáromba, hogy adja fel a várat és vonakodásával ne tetőzze bajtársai szenvedéseit és mindenek fölött ne álljon útjába az ifjú császár híresztelt általános amnesztiájának." 134. 1. 51 Egy későbbi cikkben azt írta, hogy 1849-ben Beöthy figyelmeztette, hogy „míg a vész elvonul", külföldre kell menni. Magyar Sajtó, 1861. márc. 16. 52 Naplótöredék .. . I. köt. 133. 1.
