Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
/ IlÓNAY JÁCINT 677 A politikai események felgyorsulása, a márciusi forradalom majd mindenkit magával ragadó lendülete Rónayra sem maradt hatástalan. Teljes mértékben a forradalom mellé állt, s a bencés szerzeteseket Győrből Pannonhalmára visszahívó apáti parancsnak sem ei ge lelmeskedett, sőt a győri eseményekből újságcikkek írásával, beszédekkel, (elhívások megszövegezésével is kivette részét. Április 1-én részt vett a nagy győri tüntetésben, s felolvasta a nemzeti őrsereg előtt az előző napon nyomtatásban megjelent „Hálaimáját". Ebben a királyhűség továbbra is megtalálható, de új vonása, amikor kijelenti: ,, . . . a haza boldogsága nem a szellem és szabadság elnyomása, hanem mindkettőnek felmentése által lehet leginkább eszközlendő".32 A „Szózat a magyar papsághoz" című kiáltványában az alsópapság radikális irányvonalát képviselve felszólította a vagyonos papokat, hogy „ismerjük el a kor szent igényeit, vegyük tisztelettel és hódolattal, mit a nemzet anyagi érdekeinkben határozand felettünk. Mi hirdetjük a keresztény szeretetet, mi legyünk elsők, kik az egyenlőség elve mellett örömmel nyújtjuk oda a felesleget, örömmel osztjuk meg mindenünket felebarátainkkal. Kinek sokja van, adjon sokat; ós a nemzet, és az alsóbbrendű papság örömmel fogadandja az áldozatot. Bízzunk a magyar nagylelkűségében, míg hívei leszünk a nemzetnek, szerető anyaként ápoland bennünket. Munkás kezekre van szüksége a honnak, heréket (Rónay kiem.!) nem fog, nem szabad tűrnie !"3 3 Április végén, május elején Pestre utazott, hogy felolvassa a korábban megírt akadémiai székfoglalóját, mely egy „hivatalos éljenen" kívül nem kapott nagyobb elismerést.3 4 Győrbe visszaérkezve, a távollétében felállított nemzetőrség tábori papjává választották. Ebben a tisztségében vett részt a komáromi vár ostromában, a schwechati ütközetben s a győri sáncmunkálatokban,35 de teljesített futárszolgálatot is. December 25-én Csányi László kormánybiztos utasítására Pestre utazott, hogy Kossuthnak jelentse, miszerint a győri sáncok „védhetetlenek".3 6 A szabadságharcban beállott fordulat miatt e jelentésnek nem volt sok eredménye. A kormányt nem követte Debrecenbe, hanem visszaindult Pannonhalmára. Szónoklatai, tábori papi működése miatt már korábban elfogatóparancsot bocsátott ki ellene gr. Zichy Bódog3 7 cs. kormánybiztos. Rónay az enyhe zárdafogságra való ítélését Balogh Kornél 3 8 és Kálmán közbenjárásának tulajdonította. Március 13-ig tartó zárdafogsága után Bakonybélbe került, ahol április 30-án. a magyar seregek tavaszi győzelmeinek eredményeként, főapáti levél tudatta vele szabadon bocsátását. Rögtön Győrbe sietett, ahol találkozott Lukács Sándorral, majd Pestre utazott. Május 22-én már Buda visszavételét nézi végig Görgey táborában. Ennek kapcsán felháborodottan emlékezik meg Görgey cinikus kijelentéséről: „Wenn wir die Freiheit erkämpfen, so möge die erste Generation geniessen; die zweite ist der Freiheit nicht mehr würdig, und der dritten muss man sie abnehmen !"39 32 Hazánk, 1848. márc. 31. 33 Uo. ápr. 18. 34 Rónay Jácint: Naplótöredék. Hetven év reményei és csalódásai. Pozsony. 1884—88. I. köt. 67 — 68. 1. 35 Jellasics veresége után építették a győri sáncokat, mert attól tartottak, hogy visszavonulásakor megtárrtadja a várost. A sáncok a Dunára háttal épültek, védelmi funkciójukat csak a folyó befagyásáig tudták ellátni. 36 Naplótöredék ... I. köt. 90. 1. 37 Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy gr. Zichy Bódog ugyanabban az évben, 1867-ben lett később győri főispán, amikor Rónay Jácintot a megye péri kerületében országgyűlési képviselővé választották. 38 Balogh Kornél országgyűlési követ volt 1847 — 48-ban. Sörös Pongrácz azt írja, hogy Rónayt az elfogatástól Rimely Mihály főapát mentette meg, s ezt az állítását a perjeli naplóra alapozza. Vö. Sörös Pongrácz: A pannonhalmi főapátság története. Hatodik/A kötet. Bpest. 1916. 444-449. 1. 39 „Ha mi kiharcoljuk a szabadságot, akkor azt az első generáció élvezheti, a második már nem méltó a szabadságra, s a harmadiktól el kell venni." Naplótöredék . . . I. köt. 110. 1.
