Századok – 1971
Tanulmányok - Jeszenszky Géza: A párizsi békekonferencia gyarmati vitája 1919 januárjában 630/III–IV
A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIA GYARMATI VITÁJA 633 következtében megváltozó brit globális stratégiából is következett. A tengeralattjárók megjelenése illuzórikussá tette a brit flotta hegemóniáját, veszélyeztette a szigetország hagyományos tengeri összeköttetését Dél-Afrikával, Indiával és Ausztrálázsiával. így előtérbe került az a nézet, hogy a kapcsolat fenntartásában a flotta helyét fokozatosan a légierőnek kell átvennie. Minthogy a repülőgépek ebben az időben még csak kis távolságokat tudtak átrepülni megszakítás nélkül, szükségesnek látszott, hogy megfelelő szárazföldi légibázis-láncot építsenek ki a távoli dominiumok felé Kelet-Afrika és a Közel-Kelet megszerzésével. Ennek megfelelően a Gyarmatügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a birodalmi vezérkar, a Birodalmi Háborús Kabinet és Konferencia, minisztériumközi bizottságok számtalan tervezetet készítettek a gyarmati rendezésről, a meghódított, illetve még meghódítandó német és török gyarmati területek jövőjéről. A háború menetében beállott fordulat, Lloyd George kormányalakítása, majd az Egyesült Államok háborúba lépése után a tervek már nem az esetleg szükséges kompromisszum mértékét, hanem a győztesek közötti elosztás módozatait, az angol követelések reális határait mérlegelték.5 Az angol kormány 1917. február 16-án kötelezettséget vállalt Japán óceániai hódításainak támogatására,5 3 az Ottomán Birodalom Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Olaszország közötti felosztását pedig több szerződésben szabályozta, amelyek közül az aláíróiról a Sykes-Picot egyezményként ismert (1916 január) Szíriát Franciaországnak, Mezopotámiát pedig Nagy-Britanniának juttatta.5 0 Tekintettel azonban a februári, majd az októberi oroszországi forradalmak visszhangjára, a „semmi annexió" elvének térhódítására, az Egyesült Államok ellenkezésére, végül a szovjet delegációnak a breszti tárgyalásokon kifejtett határozott antikolonialista fellépésére, 1918. január 5-én Lloyd George a hadicélokat összefoglaló beszédében a gyarmatokra nézve is érvényesnek ismerte el az önrendelkezést, mint alapelvet.6 Ettől fogva az angol politika célja olyan formula keresése volt, amely a megváltozott helyzetben leplezett formában, de átmenti az angol annexiós célokat. Ennek 5 Az 1916. aug. 8-án létrehozott Területi Változások Bizottság (Territorial Changes Committee) feladatát Grey külügyminiszter így határozta meg: „nagyon fontos, hogy Őfelsége kormányának pontos elképzelései legyenek arról, hogy a Brit Birodalomnak milyen területi gyarapodás áll érdekében, és hogy az ellenségtől elvett terület mekkora részét lehet felhasználni a) a Szövetségeseknek történő átengedésre, mint azok osztályrészét, é3 b) Németországgal való alkudozásra, ha a Szövetségesek képtelennek bizonyulnak reákényszeríteni saját végső békefeltóteleiket." — Firat Interim Report of the Subcommittee on Territorial Changes, 1917. jan. 25. Cabinet Papers (továbbiakban CAB.) 24/3. Közli Wm. 11. Louis: Great Britain and Germany's Lost Colonies 1914—1919. Oxford. 1967. 70. 1. A londoni kormány és a dominiumok, valamint India képviselőiből 1917-ben összeülő Birodalmi Háborús Kabinet területi változásokkal foglalkozó bizottságának javaslatai már nem számoltak egy esetleges kompromisszumos békével: „Committee of the Imperial War Cabinet on Territorial Desiderata", 1917. ápr. 17., 18., 19., 23., 28. CAB. 21/77. Louis: I. m. 81-84. 1. „Őfelsége kormánya örömmel támogatja egy békekonferencián Japán igényét Németország santungi jogaira és az Egyenlítőtől északra fekvő szigetek birtoklására annak feltételezésével, hogy az elkövetkező rendezésben Japán is hasonló szellemben fogja kezelni Nagy-Britannia igényeit az Egyenlítőtől délre fekvő német szigetekre . . ." — PPC. V., 134. 1. sb Hvosztov-Minc: Az újkori diplomácia története (1872 — 1919). Bpest. 1948. 273-274., 280-281. 1.; A. J. P. Taylor: English History 1914-1945. Oxford. 1965. 50., 70-71. 1. 6 A beszédet közli Lloyd George: War Memoirs. London. 1938. I—II. (II. kiad.), 1515-1516. 1.
