Századok – 1971

Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV

NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 579 kor előfutáraként, azt a kiemelést, amelyet megérdemel.10 3 Berzeviczy maga fogalmazta franciául, és érthető módon nem is nézethette át senkivel, nyelv­tani hibáit azzal mentve, hogy húsz év óta nem igen volt alkalma e nyelvet gyakorolnia. Lehet, hogy e „kis munkát" De la constitution de ГHongrie{\), vagyis Magyarország alkotmányáról cím alatt politikai röpirat formájában is közzé akarta tenni, névtelenül, bár saját korábbi munkáira az iparról, keres­kedésről, jobbágykérdésről többször, névszerint és félreérthetetlenül hivat­kozik. Tulajdonképpen azonban Napóleon számára készítette, remélve, hogy javaslata nem lesz méltatlan „a legnagyobb monarcha" figyelmére. Hogy valóban el is küldte vagy valami körben nyilvánosságra hozta volna, arról nem tudunk, és azt nem is tartjuk valószínűnek. A szöveg eredeti fogalmaz­ványa, az előkészítő jegyzetekkel együtt, ma is szerzőjének kézirathagyatéká­ban található. Latin mottója az új rend születéséről (alter ab imo rerum nascitur ordo), valamint előszava világosan jelzi azonban, hogy Berzeviczy milyen célból írta. A magyar reformerek, „jakobinusok" felvilágosult szellemű, haladó antifeudális reformprogramját dolgozta ki és akarta Napóleonnal elfogadtatni, ha a várt francia győzelem bekövetkezik és belőle új politikai lehetőségek adódnak. Úgy járt el, mint előbb a lengyel „jakobinusok". „E kis munka szerzője — írja — egy igen régi magyar nemesi családból származik és nagyon jól megvan nemesi előjogainak élvezetében. Hazafisága azonban nemcsak álcá­zott önzés: előjogait készséggel feláldozza a haza üdvéért ..." „Európa államainak regenerációja, a nagy Napóleon müveként, most Magyar­országot rendíti meg. Fájdalmas jótétemény ez. Bár valóra válna minden óhajom és forró reményem ! Bár használná ki országunk ezt a pillanatot, amely egyhamar nem fog újra visszatérni !" „Azon kötelességérzettől hajtva, hogy ezt amennyire csak tudom, elősegítsem, kis munkámat annak bölcsessége elé terjesztem, aki szilárdan kézben tartja a világ mérlegét 103 A Berzeviczy család (kakaslomnici ág) levéltárából (OL, P 53) kivonatosan ismertette Marczali Henrik: Berzeviczy Gergely államiratai. Budapesti Szemle, 1907, 132. köt. 41 — 54. 1., magyar fordítást közölt uö.: Berzeviczy Gergely magyar alkotmány­tervezete Napoleonnak ajánlva. Budapesti Szemle, 1933, 2 közi. Kéziratunk lezárása után jelent meg e tárgyról egy újabb tanulmány: H. Balázs Eva: Notes sur l'histoire du bonapartisme en Hongrie. Nouvelles Etudes Hongroises vol. 4 — 5, 1969—1970, 186 — 207. 1. Ez már megfelelő értékeléssel ismerteti Berzeviczy alkotmánytervét, vala­mint két másik kéziratát: Napóleonhoz írt francia levéltervezetét a magyar protestánsok sérelmeiről a „volt" uralkodóház alatt (vagyis egy be r.e n következett jövőre készülve), ugyancsak 1809 elejéről, továbbá latin összefoglalóját, amelyet valamivel korábban írt a francia foradalom és háborúk történetéről (Revolutionis et belli populi Gallici brevis conspectus). Ez utóbbiban Berzeviczy felismeri a francia forradalom nagy történelmi pozitívumát, helyesli a feudalizmus felszámolását; felfogása ugyan inkább a girondis­tákhoz, semmint a jakobinusokhoz áll közel (s már itt is feltűnik szimpátiája Napóleon iránt), az adott magyarországi feltételek között azonban ez az álláspont nyilván más, haladóbb jelleggel bírt, mint a girondistáké a forradalmon belül. Ezzel kapcsolatban általában helyes figyelmeztetnünk arra, hogy midőn Magyarországon „jakobinusokról" beszélünk, mint ahogy beszéltek az egykorúak is, ezeken nem kell és nem is lehet minden további nélkül francia típusú jakobinusokat értenünk. E fogalom Lengyelországban is, nálunk is azt jelezte, hogy a nemesség és a hozzá kapcsolódó, rajta olykor túlmutató, de önálló erőt nem képviselő értelmiség körében felbukkantak olyan tendenciák is, amelyek a felvilágosult rendiség céljain túlmenően már a feudalizmus felszámolására irányultak, reform vagy forradalom útján. A magyar jakobinus mozgalom résztvevőinek nagyrésze is reformerekből állt. A fejlődés nem jutott el odáig, hogy az antifeudális programok közt kelljen, további fokon, az ellentéteknek kiéleződniök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom