Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
578 KOSÁRY DOiMOKOS juk, hogy a nemesi árútermelésben, terményei értékesítésében, közelebbről: a tokaji bor északra, Lengyelország felé irányuló kivitelében érdekelt, szepességi birtokos család fia volt. Göttingában tanult statisztikát, közgazdaságtant, majd beutazta Angliát és Franciaországot. Hazatérve, mint helytartótanácsi fogalmazó, Budán, 1790 nemesi-nemzeti mozgalmának reformista szárnyához tartozott és, Podinaniczky József bizalmas munkatársaként, De dominio Austriae címen Magyarország függetlensége érdekében fogalmazott röpiratot. Valószínűleg résztvett a jakobinus mozgalomban, bár a felfedeztetést elkerülte. Visszavonult szepességi birtokára, a per ellen 1796-ban külföldön, névtelen német röpiratban emelte fel szavát, és a továbbiakban főleg az ország gazdasági, főleg kereskedelmi problémáival foglalkozott. 1797-ben De commercio et industriel Hungáriáé címen munkát adott ki, élesen bírálva az elnyomó osztrák vámpolitikát, amely Magyarországot, mint függő agrárpiacot, az osztrák ipar érdekeinek alárendeli. Az 1802-i országgyűlésről olyan kritikai elemzést készített,101 amelyben az egykorú francia megfigyelőknél jóval élesebben mutatott rá a „patrióta" ellenzék feudális jellegére, a diéta szerkezetének elavultságára (így arra, hogy a nép nincs benne képviselve), sőt az udvar és a kiváltságos osztály szövetségére is. Szerinte Magyarország kérdésének gordiusi csomóját csak „katonai" megoldás vághatja szét. Az eddigi kutatások még nem állapították meg, hogy ezzel pontosan mire célzott. De lehet, hogy már Franciaországra, mivel e tanulmánya mindjárt az 1805-i háború után látott napvilágot. 1804-ben a jobbágyok helyzetéről írt egy figyelemre méltó munkát (De indole rusticorum), amely a feudális kizsákmányolás következményeit elemezve egyebek közt arra próbálta figyelmeztetni a nemességet, hogy végső fokon saját érdeke is inkább a parasztok felemelését kívánná. A munkát jódarabig nem engedte közzétenni a cenzúra. Először 1809 elején, és aligha véletlenül éppen akkor adatta ki a hatóságok megkerülésével a szerző egyik barátja, Máriássy József. Perbe is fogták miatta. Alább még visszatérünk arra, hogy Berzeviczy álláspontja akkor is, majd később is nagy felháborodást váltott ki a feudális nacionalizmust képviselő nemesek sorában, midőn 1816-ban végre nagyobb publicitást kaphatott,102 és hogy fő ellenfele Kazinczy Ferenc volt, aki már előzőleg is többször vádolta Berzeviczyt azzal, hogy gazdasági érdekek kedvéért kész a nemzetieket feláldozni. Közben Berzeviczy többször járt Lengyelországban, hogy kitapasztalja Magyarország északi kereskedelmének fejlesztési lehetőségeit. Legutóbb éppen 1807-ben. A lengyel példáról és annak ellentétes politikai tendenciáiról, a napóleoni akció következményeiről tehát első kézből, pontosan tájékozva volt. Reformtervezete, amelyet most, 1809 tavaszán, a háború elején, de még Napóleon proklamációja előtt dolgozott ki, már elég régen ismeretes történészeink előtt, eredeti francia szövege azonban mindmáig nem látott napvilágot, és tartalmának politikai jelentősége sem kapta még meg, a reform-101 (Berzeviczy Gergely:) Ueber den ungarischen Landtag vom Jahre 1802. Magazin für Geschichte, Statistik und Staatsrecht der österreichischen Monarchie (Göttingen), 1806. I. köt. 69-145. 1. 102 Ld. alább a 130. sz. jegyzetet. Charles de Gimberat 1809. máj. 4-én Napóleonhoz intézett iratában felidézi egy 1805-i útját a Kárpátok vidékén, ahol az emberi nem ,,a feudalizmus igája alatt" lealacsonyítva él. AÉ, CP, Autriche, vol. 383, p. 29. H. Balázs Éva szíves közlése szerint Gimberat 1805-ben Berzeviczyvel személyesen találkozott, vagyis álláspontja legalábbis részben Berzeviczy információján alapul.
