Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
566 KOSÁRY DOiMOKOS Utóbb sem igen lehetett, mert e közjáték hamar lezárult. Davoust ugyan egyideig Pozsonyban volt, ahol, egykorú helyi hírek szerint, tisztjeivel együtt igen udvarias magatartást tanúsított, „talán ép politikai okokból", katonáit figyelmeztette, hogy nem ellenségként vannak itt, az insurrectió felől kicsinyléssel érdeklődött, a magyar nemzetet viszont magasztalta, azzal, hogy nagyobb szerepet is vihetne Európában, ha módosulna helyzete. Hozzátette, hogy ők tudnának is egy oly férfiút, aki ezt véghez tudná vinni és akit nagyra tartanak : a nádort.6 0 Utóbb azért fenyegetőleg azt is hozzátette, hogy ha levelére a nádortól nem kap kielégítő választ, akkor Budáig nyomul tovább és ellenségként bánik az országgal.6 1 A nádor ijedten már útnak is indította szárnysegédjét, hogy fegyverszünetet kérjen tőle, midőn Gudin tábornok nov. 30-án lekötelező udvariassággal megírta Pozsony megye deputatiójának, hogy bármily szívesen maradna is tovább „egy oly becsülendő nemzet körében, mint az önöké", Napóleon parancsára kiüríti Magyarország területét.6 2 Egy magyar szerző szerint „a gyorsan bekövetkező események megakadályozták azt, hogy a magyar nemzet ezúttal meghallja Napóleon csábító szavát".6 3 De a nemesség, amely nemzetnek önmagát tartotta, nem is mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy Napóleonra hallgasson bármiben. Pedig akkoriban az országban pillanatnyilag nem volt olyan osztrák katonai erő, amely egy esetleges magyar elszakadási mozgalmat leverhetett volna. A tartalékokat előzőleg úgy kivonták, hogy a városok kénytelenek voltak polgárőrséget felállítani. De akkor mi akadályozta meg, a másik oldalon, a franciákat abban, hogy kézbe vegyék és elszakítsák Magyarországot, ha szándékuk valóban az volt? Driault szerint „Napóleon arra gondolt, hogy nemzeti felkelést szít Magyarországon", de „nem volt elég ideje arra, hogy a végrehajtáshoz fogjon".6 4 De miért nem? Ki sürgette őt, a győztes császárt, a levert ellenség fővárosában? S a pozsonyi békében, ha súlyos feltételek között is, miért tartotta fenn a Habsburg monarchiát lényegében sértetlenül? A döntést, az időtől, a magyaroktól és más, mellékes tényezőktől függet- i lenül, nyilvánvalóan a nemzetközi helyzet befolyásolta így. Pontosabban az, hogy ennek értelmezésében, legalábbis egyelőre, a francia politika azon variánsa kerekedett felül, amelyet Talleyrand képviselt és amely Ausztriát Oroszországgal szemben gátként akarta fenntartani. Talleyrand 1805. október 17-én, majdnem az ulmi kapitulációval egyidőben, strassburgi tervében, arra tett Napóleonnak javaslatot, hogy „Ausztria érdekeit le kellene ' választani Anglia érdekeiről és ellentétbe hozni Oroszországéival". Először is arra van szükség, „hogy Ausztria ne legyen többé közvetlen érintkezésben Franciaországgal és az általa alapított államokkal", viszont kárpótlást kellene kapnia keleten, azon célból is, hogy bástya lehessen immár nem Törökország, hanem Oroszország ellenében. Ehhez az 1 kell,hogy „a velencei tartományok, Tirol, sváb birtokai és a szomszédos államokra irányuló во Wertheimer: i. m. I. köt. 421. 1. Domanovszky : József nádor élete. 1/1. köt. Bpest. 1944, 443 — 444. 1. JN iratai, II. köt. 366. 1. 61 Wertheimer: i. m. I. köt. 419. 1. 62 AÉ, CP, Autriche, Supplément, vol. 27. p. 250. 63 Horánszky Lajos: Bacsányi János. Bpest. 1907, 181. 1. 64 E. Driault: i. m. II. köt. 278. 1. Magyar szerzők is feltételezik, hogy Napóleon már 1805-ben ezt tervezte és már akkor Esterházy Miklóst akarta a magyar trónra ültetni. Horánszky L.: i. m. (1912) 173. 1. K. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. 1. Bpest. 1909, 83. 1.
