Századok – 1971

Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV

NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 567 igényei helyett odaadják neki Havasalföldet, Moldvát, Besszarábiát és Bulgária legészakibb részét". Ausztria figyelme így keletre fordulna és riválisával, Oroszországgal szemben „természetes szövetségre lelne Franciaországban".6

5 1805. december 5-én, pár nappal Austerlitz után, a döntés pillanatában, Talleyrand, Ausztriában, újra e strassburgi tervet ajánlotta Napóleon figyelmébe: „Bátor vagyok e tervet, ma még inkább mint bármikor, a legjobbnak és legüdvösebbnek tekinteni. Felséged győzelmei azt most könnyűvé teszik." „Felséged most összetörheti vagy felemelheti az osztrák monarchiát. De ha ez egyszer összetört, Felségednek magának sem áll többé majd hatalmában szétszórt töredékeit egybegyűjteni és egy egésszé újra összefogni. Már pedig ennek az egésznek létére szükség van." A monarchia, „az egymástól szinte kivétel nélkül különböző államok e rosszul rendezett együttese", szükségképen gyenge Franciaországhoz képest. Kelet felé azonban elég erős ahhoz, hogy védőbástya legyen. „Ma, megvert és megalázott állapotában, szüksége van arra, hogy legyőzője nagylelkűen kezet nyújtson neki, ós vele szövetségre lépve visszaadja bizalmát önmagában." „Ha az osztrák monarchia, nyugat felé túlságosan meggyengülve, nem volna többé képes arra, hogy jogara alatt tartsa azon államokat, amelyeket még megtartott magának, a magyarok, akik a függetlenség ós szabadság jelszavának köszönik zajongásukat (turbulence) és nyugtalanságukat (inquiétude), cserben hagyhatják ezt a szüntelen vereségek által megalázott zászlót, és ahhoz túl gyengék lévén, hogy független államot alkossanak, az oroszok karjába vethetik magukat, akikhez szokások dolgában úgyis annyira hasonlóak. Gyanún felül álló forrásokból azt az információt kaptam, hogy ilyenféle tervek Magyarországon számos támogatóra lelnének. Márpedig az oroszok, ha Magyarországnak urai, mindenhatók lennének Európával szemben."66 Mintha Lacuéeval együtt nézetei is elestek volna a harcmezőn. Még Lezay is kissé másként képzelte el Magyarország központi szerepét a keletre áttolódó monarchiában. A magyar feudális ellenzék, rendetlen zajongásával, amelyet ő függetlenségnek hisz, míg igazi függetlenségre képtelen, Talleyrand szemében már legfeljebb csak az eszközök egyikének jó arra, hogy Ausztriát, Franciaország jövendő szövetségesét, egy Franciaországnak kedvezőbb átszerveződésre lehessen rászorítani. III. A lengyel példa: polarizálódás, 1806—1809 A pozsonyi béke után Franciaország figyelme Ausztria és a magyarok helyett mindinkább Poroszország és a lengyelek felé fordult. Igaz, Bécs nem szűnt meg félni és szorongva hitte el saját rémhíreit. 1806. augusztus 22-én gr. Stadion külügyminiszter és Sumeraw rendőrminiszter túlzásokkal telt jelentést tett az uralkodóhoz a francia emisszáriusok 65 Bertrand: i. m. 156 —165. 1. Vö. P. H. Olden: Napoleon und Talleyrand, die französische Politik während des Feldzugs von 1805. Tübingen. 1927. A pozsonyi békére: Rudoljine Oer: Der Friede von Pressburg. Ein Beitrag zur Diplomatiegeschichte des napoleonischen Zeitalters. Münster. 1965. 66 Bertrand: i. m. 209 — 212. 1.