Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
550 KOSÁRY DOiMOKOS iratok terjesztésével, főként pedig emisszáriusok küldésével lehetne ezt elérni. Ezek feladata az volna, hogy felébresszék a magyarok ellenérzését az osztrák házzal szemben, amely Mária Terézia óta állandóan megsérti alkotmányukat és lábbal tiporja szokásaikat." „Ezek az emisszáriusok már kialakult pártokra lelnek; a legszembetűnőbb a protestánsoké, akik Magyarország lakosságának felét képezik. A főbb vezetők kilétét úgy lehetne megállapítani, ha megkérdeznénk a Párizsba menekült magyarokat1 8 és a kissé tanultabb hadifoglyokat. Berlinben pontos listák vannak róluk, mert valahányszor a porosz király megharagudott a császárra, azzal kezdte, hogy zavarokat szított Magyarországon." A magyarok változást akarnak. „Meg kellene láttatni velük, milyen eszközökkel tudnák széttépni azon kötelékeket, amelyek Ausztriához láncolják őket. Talán a nádor feleségének személyében lehet ily eszközt találni, mert ő, akit II. Katalin cárnő nevelt gondosan, már hozzászokhatott a trónralépés gondolatához."1 9 Az ő ambícióit apja, I. Pál orosz cár, de még a porosz király is szívesen látná . . . Melyik volt hát e sok közül az igazi Magyarország ? Az, amely a hivatalos politikában szerepelt és Bécset fegyverrel, pénzzel támogatta ? Vagy a másik, amely a titkos jelentések szerint készen állt arra, hogy fegyvert fogjon a Habsburgok ellen? Vagy a harmadik, amely, ismét más információk szerint, esetleg belemanővrirozható volt abba, hogy Ausztriától elszakadjon? Valljuk be, hogy az Első Konzul, ha mindezen vélemények kezébe jutottak, igen ellentmondó variánsok közt választhatott. A magyarázat számunkra, utólag, kézenfekvő. Mindegyik Magyarország, mindegyik változat létezett, együtt, egyszerre, egymás mellett, egyazon országon belül, annak belső társadalmi és politikai megosztottsága következtében. Csak éppen nem egyforma mértékben, nem egyforma erővel. Arányaikat, egymáshoz való viszonyukat, lehetőségeiket kell éppen világosan felmérni. A legerősebb, az adott helyzetben, az a változat volt a három közül, amely a francia háborúkban a Habsburgokat támogatta. Nemcsak az adott politikai helyzet miatt. Hanem főként azért, mivel a nemesség ragaszkodott feudális előjogaihoz. Félt saját parasztjaitól és a forradalmi Franciaországtól, de még a Thermidor utáni polgári államtól is. Ez volt a magyar uralkodó osztály és a Habsburg-udvar kialakuló közös frontjának fő alapja. E közös front azonban nem volt töretlen. Ugyanezen nemesség ugyanis elég nagy részben elégedetlen volt a Habsburgok abszolutista tendenciáival és Magyarország alárendelt gazdasági és politikai helyzetével. S a növekvő áldozatok, az ismétlődő osztrák balsikerek és az erősödő válságjelek nyomán egyre elégedetlenebb volt a francia háborúkkal. Az ellenzékiek száma nőtt, főleg a nemesség középső és alsó rétegeiben. Valóban volt tehát a magyar politikának egy ilyen második változata. De csak a fő kérdésnek: a kiváltságok védelmének alárendelten. S volt végül, még mélyebben a felszín alatt, néhány reformista nemes és bizonyos értelmiségi csoportok körében egy harmadik változat is. Egy olyan potenciális, szervezetlen ellenzék, amely egyszerre irányult a Habsburg-udvar 18 Ezekről az állítólagos párizsi magyar (politikai) menekültekről, ha voltak ilyenek, közelebbről semmit nem tudunk. 19 Alexandra Pavlovna nagyhercegnő, akit József nádor 1799 őszén vett feleségül, már 1801. márc. 16-án meghalt, vagyis a jelentés írásakor, ha keltezése (Brumaire, an IX) helyes, már nem volt életben. Domanovszky Sándor : József nádor élete 1/1. Bpest. 1944, 231. sk. 1.
