Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 551 és a vele szövetséges magyar feudális urak ellen, és amely a forradalmi és polgári Franciaországban az esetleges támaszt, vagy éppen szövetségest látta. Nagy perspektívában, a jövőt és a nem-nemesek nagy tömegét tekintve, potenciálisan e változaté volt a legnagyobb ígéret. A jelen konkrét viszonyai közt viszont a legkisebb tényleges erő. A három változat erőviszonya persze változhatott. Nem utolsósorban attól függően is, hogy a háborúk során mit akar a francia politika. Helyesebben ; mi lesz a francia politika különböző változatainak eredője. Mert nemcsak magyar, hanem francia változat is többféle volt. II. Emisszáriusok: francia variánsok, 1802—1805 Az Első Konzul, tudomásunk szerint, először 1802-ben küldött megfigyelőket Magyarországra. Érthetően, mivel 1802 május — október között ülésezett hat év óta először a magyar országgyűlés. Bécs, egyebek közt, a hadi adó emelését és az újoncozási rendszer reformját kívánta tőle. Most kellett kitűnnie, hogy megerősödött-e az ellenzék, miután a háború, legalábbis egyelőre, végetért, viszont a megnőtt államadósság és a papírpénz-kibocsátással járó inflációs jelenségek hatása egyre érezhetőbbé vált. A lunévillei béke megkötése, az előző évben, könnyebbé tette a helyzet megfigyelését. A béke bizonytalansága viszont sürgetővé. Napóleonnak szükséges volt tudnia, hogy melyek azok a régi vagy új politikai ellentmondások, amelyek befolyásolhatták Magyarország, mint hátország hozzájárulását az osztrák sereg potenciáljához, vagy amelyek esetleg távolabbi tervek érdekében is felhasználhatók a Habsburgmonarchia, mint Franciaország ellenfele gyengítésére. Minél élesebb szemmel, minél hidegebb számítással nézték e francia megfigyelők a messzi és kevéssé ismert ország viszonyait, jelentéseik annál érdekesebb képet nyújtanak az egykorú Magyarországról. De egyben, bizonyos fokig, a francia politika azon változatáról is, amelyet képviseltek. Az elsőnek közülük csak Bécsből kellett a közeli Magyarországra átmennie. Gérard Lacuée (1774 1805) egy hivatásos tiszt és „igen jeles fiatalember", magas összeköttetésekkel, 1801 — 1802-ben egy évre a bécsi francia nagykövetséghez kapott beosztást első titkárként.20 Nem egyszer az ő kézírására ismerünk, 1802 tavaszán, Champagny nagykövet jelentésein. De külön 20 Lacuée jelentéseit (AN = Archives Nationales, Paris, AF, IV. Cart. 1675, plaq 1) először Wertheimer E. : i. m. (1883, 1884) használta fel kivonatosan. Utalt rájuk Ignace Kont: Bibliographie française de la Hongrie. Paris. 1913. 1 948-ban részletesebben kijegyeztük őket; vö. Kosáry D.: Napóleon és Magyarország. Újabb francia—magyar történelmi dokumentumok. Magyar Szemle (Paris), 1948. szept. 26. A jelentésekhez 1 kommentárokat fűzött Charles Kecskeméti: Opinions françaises sur la Hongrie en 1802. Mélanges . . . Charles Braibant. Bruxelles. 1959. 207 — 215. 1. Majd szövegüket is kiadta, más, hasonló forrásokkal együtt, ugyancsak Kecskeméti Károly : i. m. (1960). Az alábbiakban e hasznos kiadványra, néhány, ebben nem található részletadatot illetően pedig saját korábbi jegyzeteinkre hivatkozunk. Hozzá kell tennünk, hogy ez utóbbiakban néhány olyan iratnak is nyoma van, amely sem Kecskeméti kiadványában, sem pedig, mint újabb érdeklődésünkre kiderült, jelenleg magában az anyagban nem található; így Lacuéenek egy 1802. szept. 10. után írt levele Bourienne-hez, arról, hogy Bécs, ha jobban felismerné érdekeit, a keleti (török) tartományok felé fordítaná figyelmét, mert a török birodalom felbomlása esetén ezek „présentent de grands et nombreux dédommagements à son ambition déçue". Ezen, valamint két másik, 1809-ből való dokumentum (AN, AF IV. Cart. 1677, Plaq 1, p. 292, 319) elemzését így most nem áll módunkban tanulmányunkba illeszteni.
