Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 547 kereste volna keleten a XIV. Lajos korából ismert, malkontens magyar urakat, ha útközben, 1793 nyarán, osztrák fogságba nem kerül, illetve ha szerepét, gyanús kapcsolatai ellenére, a jakobinus diktatúra idején is sikerül megtartania. A magyar nemesség ugyanis ekkor már zömében veszedelmesebbnek tartotta a forradalmi Franciaországot, mint a bécsi udvart. Feudális kiváltságait féltve az új, nagyobb, fenyegetőbb veszedelemtől, mind közelebb jutott régi ellenfeléhez. 1793. november 14-én „citoyen Franck, agent secret" azt jelentette Bécsből, hogy a királyné halála miatt „főleg a magyarok vannak felbőszülve".6 Persze főleg a nagyurak. Franciaország hívei és az intervenciós háború ellenzői inkább a reformista nemesek, értelmiségiek, írók, diákok nem nagyon népes táborából kerültek ki Magyarországon. Ezek soraiból toborzódtak a magyar jakobinus összeesküvés tagjai is, akik 1794 tavaszán kezdtek szervezkedéshez, részint a lengyel felkelés, részint a francia pohtikához fűzött remények hatása alatt. A Comité du Salut Public azonban, mint ismeretes, nem tudott, de nem is akart segítséget nyújtani annak a Lengyelországnak, amelyet nemesek dirigáltak, és amelynek társadalmi struktúrája (Magyarországéhoz egyébként hasonlóan) Franciaországéval ellenkezett.7 A jakobinusok kivégzése után a reakció még erősebb lett Magyarországon. A nemesek többsége kész volt a Habsburgokat Franciaország ellen támogatni. Az 1796 novemberi országgyűlés küszöbén „citoyen Nerciat, agent secret" azt jelentette Bécsből, hogy a magyarok áldozatkészsége még az uralkodó várakozását is felül fogja múlni. „Magyarország arra számított, hogy áldozatai fejében terményeinek szabad kivitelét fogja kérni Ausztriába, ahol súlyos vámokkal terhelik őket", de most már „mindenki egyetért abban, hogy egyelőre nem kérik e fontos kedvezményt". „Most azért ülünk össze, hogy adjunk, és nem azért, hogy kapjunk valamit, mondta nekem ma reggel az országgyűlés egyik tagja, aki odaküldte képviselőjét. Magyarország kész, ha kell, százezer embert kiállítani."8 Ez az információ nyilvánvalóan a Bécsben élő magyar arisztokraták köréből származott, és figyelmen kívül hagyta a köznemességben az ország különböző részein élő, ellenzéki szellemet. A realitásoknak azonban, ha nem is teljesen, elég sokban mégis megfelelt. Az 1796-i országgyűlés valóban tanúságot tett arról, hogy Franciaországgal szemben a bécsi udvar és a magyar feudális uralkodó osztály, nagy többségében, a háború hetedik évében is közös 6 AÉ, CP, Autriche, Supplément, vol. 24, p. 361. Uő.: Petit rapport sur l'état actuel de la Maison d'Autriche c. jelentésében Magyarországról és Erdélyről is beszél, uo. 366. 1. Mivel az a fordulat, amely a nemességet a bécsi udvarral állította közös frontra Franciaországgal szemben, nem egyszerre, egyenes vonalban és egyforma ütemben ment I végbe mindenütt, időpontját illetően irodalmunkban olykor eltérő véleményekkel találkozunk. Aki elsősorban a távolabbi, tiszántúli megyékre figyel, az hajlamos lesz arra jutni, hogy 1793/94-ben még új erőre kapott a nemesi ellenállás. A Kereskedelmi Bizottság tárgyalásaiból, magasabb szinten, az tűnik ki, hogy a felvilágosult rendi törekvések már 1792 őszére vereséget szenvedtek és háttérbe szorultak. Mindenképpen nyilvánvalónak látszik azonban, hogy e hosszabb-rövidebb folyamat kezdő alapmotívumát a francia forradalom továbbfejlődése és a francia háború megindulása hozta létre 1792-től kezdve. 7 Jacques J. Oodechot : La Grande Nation, l'expansion révolutionnaire de la France dans le monde. I. Paris. 1956, 157. 1. 8 1796. nov. 11. AÉ, CP, Autriche, Supplément, vol. 25, 112-113. 1. 1796. nov. 23-i jelentésében azt írja, hogy nem mehet Pozsonyba, mert onnan az idegenek ki vannak tiltva az országgyűlés idejére, uo. 115. 1.
