Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország" Az első magyar történész, aki levéltári anyag alapján próbálta Napóleon magyar politikáját megvilágítani, így foglalta össze róla véleményét:1 „Napóleon politikájának rendszeréhez tartozott azon eljárás, mely szerint az olyan nemzeteket, melyekről föltehető, hogy egykori függetlenségök emlékét még nem adták föl egészen, hatalmas fegyverekül vegye alkalmazásba azon államok ellen, amelyeket háborúval meg akart támadni." E nemzeteket azonban, ha ígéreteiben bízva feladatukat elvégezték, adott esetben bukni hagyta. E politikában „mindenekelőtt két nép játszott előkelő szerepet: a magyar és a lengyel. Az ő részökre jelölte ki Napóleon azon föladatot, hogy fölkelésök útján Ausztria és Oroszország erejét megbénítsák". Igen, de hogyan ? Mi lett volna konkrét célja e fölkelésnek ? Egy független Magyarország, legalábbis a varsói nagyhercegség szintjén, annak ellenére, hogy Magyarországnak a francia politikában hagyományosan sokkal kisebb szerep jutott, mint Lengyelországnak? Vagyis gyakorlatilag a Habsburg-monarchia széttörése? Vagy pedig csak valami diverzió-féle, amelynek célja mindössze annyi, hogy a Habsburgok erejét átmenetileg lekösse és megbénítsa? Wertheimer e fontos alternatívát még nyitva hagyta. Utódai viszont egyre magától értetődőbbnek hitték, hogy a francia politika Napóleon idején Magyarország teljes függetlenségének helyreállítására irányult. Horánszky Lajos szerint már 1805-ben „érlelődni kezdett francia politikai körökben az * E tanulmány eredetileg csak egy rövid beszámolónak indult: A. Soboul professzor felkérésére, az Annales historiques de la Révolution Française magyar különszámában készült összefoglalni eredményeinket Napóleon és Magyarország viszonyával kapcsolatban, kiegészítve francia levéltári adatokkal. Munka közben nőtt külön tanulmánnyá, midőn egyre inkább úgy kezdtük látni, hogy az elfogadottnak tekintett eredmények egy része bizonyos módosításra szorul, és ehhez valamivel részletesebb, ellenőrző vizsgálatra van szükség. Nem is annyira Napóleon magyarországi akcióját, mint inkább azon hazai politikai tendenciákat illetően, amelyek az akció visszhangjából kielemezhetők. Mivel aligha lett volna helyes, hogy néhány vonatkozásban kifelé, és csak kifelé, olyan álláspontról adjunk számot, amely itthon még képviselve sincs, szükségesnek tartottuk azt az írást kibővített formájában, a vitás problémák viszonylag behatóbb elemzésével együtt, azzal a reménnyel közreadni, hogy specialistáink, különösen irodalomtörténészeink segíteni fognak az újra megnyitott kérdéseket még tovább nyomozni. 1 Wertheimer Ede: I. Napoleon viszonya Magyarországhoz. Budapesti Szemle, 1883, 161 —179. 1., és uö., Beziehungen Napoleon I. zu Ungarn. Leipzig, 1883, kny. Ungarische Revue 1883. E cikk adatait bővebb monográfia keretében is felhasználta uö., Ausztria és Magyarország a XIX. század első évtizedében. I—II. köt. Bpest. 1884 — 1892: német változatban: Geschichte Österreichs und Ungarns im ersten Jahrzehnt des XIX. Jahrhunderts. I —II. köt. Leipzig. 1884—1890.
