Századok – 1971
Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II
KRÓNIKA 533 Реуег paktumot is. Foglalkozott az opponens a KMP programjának változásával, abban a köztársasági jelszó helyével, jelentőségével. Felfogása szerint a köztársasági program a KMP-nél nemcsak elvi álláspontjából következett, hanem nagymértékben abból, hogy a legitimizmus erőit, a restauráció lehetőségét túlértékelte. E mellett viszont kisebb hangsúlyt kapott az általános politikai szabadságjogok kivívásáért, megtartásáért való harc. Az MSzMP létrejöttével foglalkozó fejezet határozottan rávilágít arra, hogy az illegális KMP korlátozott, szűk erőit túlságosan megosztotta a legális párt léte, sőt a KMP önálló tevékenységének megszűnésével fenyegetett. Éppen ezért felmerül a kérdés, vajon mennyire volt átgondolt két párt egyidejű működtetése, mennyire lehetett látni a válható nehézségeket, nem lett volna-e célszerűbb csupán egy pártra koncentrálni az erőket, s éppen a szélesebb munkástömegekbe való beépülés érdekében az MSzMP-re alapozni a párt tevékenységét. Néhány egyéb kérdés taglalása után (pl. a KMP és a nemzeti probléma, a magyar kommunisták szerepe a környező országok munkásmozgalmában, a Szovjet-Oroszországban élő magyar kommunisták bekapcsolása a hazai munkába stb.). L. Nagy Zsuzsa ismételten hangsúlyozta, hogy a disszertációt kiérlelt, magas elvi színvonalon megírt, igen jól sikerült munkának tartja, s így a kandidátusi fokozat odaítélését melegen javasolja. Szekér Nándor, az illegális KMP egyik volt vezetője, hozzászólásában elismeréssel szólt a disszertáció úttörő jellegéről, és érdeméül tudta be, hogy sok vonatkozásban sikerült meghaladnia a dogmatikus történetírás egyoldalú értékeléseit, és kiigazítania a ténybeli tévedéseket. Mindazonáltal Szabó Ágnes több megállapításával nem értett egyet, adatközléseit kiegészítendőnek tartotta. Szerinte a Landler Jenő vezette csoportot — a fogalom lenini értelmét használva — nem lehet „frakciónak" nevezni, a bécsi emigráció vezetői nem helyezkedtek szembe a párt és a nemzetközi munkásmozgalom irányvonalával, mindvégig a Komintern lenini elveit követték. Ok szervezték a hazai kommunista mozgalmat, zömmel Bécsből érkeztek Magyarországra a pártot újjászervező csoportok. A Szovjetunióból hazaküldött kommunisták (Orosz Nándor, Müller Ernő, Matusán Béla) érkezéséről a magyar rendőrség már Berlinből értesült, s így azok 1922 elején hamar lebuktak, számottevő tevékenységet nem fejthettek ki. A disszertáció tévesen állítja, hogy Oroszékat Gerőék követték, mert Gerő Ernő már 1922 januárban Budapesten volt. A felszólaló nem értett egyet a disszertációnak a Bethlen — Peyer paktumról adott értékelésével sem; szerinte az igenis a proletariátus érdekeinek elárulását. jelentette, amit még a II. Internacionálé vezetősége is elítélt . Az 1923 őszi illegális ifjúmunkás szervezkedéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a szervezés módszerei eltértek a 20-as évek elején alkalmazott módszerektől; eleinte csak a szakszervezetekben és a munkásotthonokban tevékenykedtek, nem hoztak létre önálló ifjúsági szervezeteket. Szekér Nándor részletesen kitért a KIMSz és a KMP felső vezetésének, az ún. „trojkának" összetételére. Korabeli dokumentumokat, elsősorban a Vági— Rákosi per anyagát idézve, igyekezett bizonyítani, hogy 1923-ban a KM P-t irányító három tagú vezetőségnek Őri Károly, Gőgős Ignác mellett nem Hámán Kató (Tóth Györgyné), hanem Szekér Nándor volt a harmadik tagja, aki egyben a KIMSz újjászervezését is végezte, s annak szűkebb vezetésében is részt vett. Róth Pál 1923 őszén nem lehetett a KIMSz-t irányító „trojka" tagja, inert csak 1924 januárban jött Budapestre. Felhívta a figyelmet Weishaus Aladárra, aki ebben az időben részt vett a párt felső vezetésében, g ott volt 1924 júliusban a Komintern V. kongresszusán. Rámutatott arra, hogy az illegális KMP központi szervét a „trojka" képezte, az ún. Organizációs Bizottság feladata a kommunista emigráció egységének megteremtése, a KMP anyagi és ideológiai támogatása volt. Az OB egyes kérdésekben szembehelyezkedett a KMP KB véleményével; az OB erőszakolta ki pl. a KI VB segítségével Rákosi Magyarországra küldését, s nem vet-19 Századok 1971/2 _ V
