Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

KRÓNIKA 527 folyt a hatalmi pozíciókért. Adatai azt bizonyították, hogy az együttműködő koncentrációs kormány szembenállt a szélsőjobboldali kilengésekkel, de e kérdés vizsgálata nem tartozott szorosan témájához. Az állásfoglalás határozatlanságát említő bírálattal kapcsolatban megjegyezte, hogy a szükségesnél tömörebb fogalmazás eredménye lehet. Ez a bírálat a passzivitás kérdésének tárgyalásánál is felvetődött. Ismét leszögezte, hogy 1920 januárjában a kormányból való kilépés szükséges és helyes volt. Vitakérdésnek szánta azt a megállapítását, hogy helyes volt-e a választásoktól való visszalépés, szükségképpen össze kellett-e kapcsolni a kormányból való kiválással, és nem lett volna-e jobb részt venni a választásokon. Véleménye szerint a terror és a várható hamisítások ellenére az általános és titkos választójog alapján a párt sok szavazatot szerezhetett volna. A részvétel ellenére a párt számára még mindig meg lett volna a lehetőség a terror fokozódása esetén a parlamentet bojkottálni és passzivitásba lépni. Ezután kifejtette, hogy a párton belüli irányzatokkal való mélyrehatóbb foglalkozást a forráshiány akadályozta meg. Válaszának következő részében a liberális polgári ellenzék és a SzDP kapcsolatáról , szólva először röviden vázolta a pártnak 1918 előtti szövetségi politikáját. A széles szövetségi rendszer kiépítése helyett a vezetőség a demokráciáért való küzdelemben elsősorban a nagy tömegbefolyással rendelkező polgári ellenzéki pártokra épített. 1919 után Garamiók tanácsára a pártvezetőség ezt a politikát próbálta folytatni. Az ellenforradalmi rendszerben a burzsoázia még inkább reakciós lett, a kispolgári pártok erősen meggyöngültek, jobboldalibb irányba haladtak, elfogadták az ellenforradalmi rendszert. A polgár—munkás politikai front alapján történő demokratizálás irrealitássá vált, mert elképzelhetőnek tün-I tette fel, hogy a demokratikus viszonyok a rendszeren belül létrejöhetnek. Ez a taktika a demokrácia megvalósítását a burzsoáziától várta. Vanczákék vonala ennél is irreálisabb volt, szinte csak a kormány-vonal támogatásával elérhetőnek vélték az adott helyzet megjavítását. Nem látták a Garami-féle koncepcióban meglévő pozitív vonást, a liberális polgári pártokkal való együttműködés gondolatát, amelyet az ellenforradalmi viszonyok között nem lehet elutasítani, mivel ezek a rendszerrel való együttműködés mellett szembenálltak a szélsőjobboldali fasiszta irányzattal. A tárgyalt időszakban a pártot önmagában nem lehet hibáztatni a blokkhoz való csatlakozás miatt. A blokk programjában azonban két olyan pont volt, amelyet egy munkáspárt nem tehet magáévá. Az egyik a PMSz nemzetmentő munkára vállalkozása nemzeti alapon, a másik pedig a trianoni szerződós törvényes alapon történő revíziójának követelése volt. A pártvezetőség nem határolta el magát a program olyan követeléseitől, amelyek ellenforradalmi célokat takartak. A negatívumok ellenére az együttműködés a pártnak döntően hasznos volt, pozitív lépésként értékelhető, mivel jelezte, hogy a pártvezetőség kísérletezik a kurzussal szembeni erők legalább egy részének összefogásával. Ugyanakkor ezen kísérletet a szerző nem tekinti a népfrontpolitika korai formájának. A pártvezetőség a blokkbeli együttműködést nem átmenetinek tekintette; azzal a gondolattal foglalkozott, hogy közben a kormányvonallal is tárgyal, és az ellenzék háta mögött megegyezik vele, amint ez 1921 decemberében be is következett. A szerző egyetértett L. Nagy Zsuzsával abban, részletesebb bizonyításra szorul az, hogy Bethlen nagyobb engedményekre is hajlandó lett volna. Emellett kiemelte, hogy a párt 1921-es politikájával hozzájárult ahhoz, hogy Bethlenék elengedték az addig oly fontosnak tartott nemzeti alapra való helyezkedést. Az opponensi vélemények és a jelölt válasza alapján a Bíráló Bizottság egyhangúan javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Fehér Andrásnak a kandidátusi fokozatot ítélje meg. Sárdi Anna