Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

526 KRÓNIKA lizmus győzelmét illetően. A „nemzeti vonal" képviselőinek jobboldaliságát pedig abban látja, hogy 1919 sikertelensége, az ellenforradalmi rendszer erősödése megingatta hitüket a proletárszocializmus jövőjében, és azt gondolták, hogy a háború előtti szociáldemokrata politika elavult, és az internacionalizmusról nemzeti alapra kell helyezkedni. E csoport szocializmusa kispolgári szocializmus volt, és csak a közvélemény igénye miatt hangoztatott marxista, szocialista jelszavakat. A kiábrándulással egyes munkásrétegeknél is lehetett találkozni, az opponens erre több példát hozott fel, majd hiányolta a párton belüli véleménykülönbségek részletes elemző és értékelő leírását. Ezután ismertette a nem elég határozott állásfoglalásból adódó problémákat a disszertációban. Ilyen pl. a választáson való részvétel ill. passzivitás kérdése, a parlamentbe való bejutás problémája. Helytelenítette, hogy a szerző nem vállalja elég élesen a polémiát a szakirodalomban vitatott kérdésekkel kapcsolatban. A liberális blokkhoz történő csatlakozással foglalkozó részben a szerző nem foglalt állást, hogy melyik politika lett volna helyesebb, a csatlakozás, vagy más lehetőségek keresése. Nem elemezte a csatlakozás ellenzőinek elgondolásait és azok realitását. Végül az opponens hiányolta néhány fontos kérdés, így pl. az SzDP és az agrárkérdés, a párt külpolitikai tevékenysége és a külföldi szociáldemokrata pártok hatásának tárgyalását. Kiemelte a disszertáció értékeként a nagy forrásanyagot, a részletes feldolgozást és a történelmi események alapján való értékelést, és a disszertációt elfogadásra ajánlotta. Fehér András opponenseinek válaszolva elmondotta: fő feladatának azt tartotta, hogy bemutassa és értékelje az SzDP beilleszkedését az ellenforradalmi rendszerbe. Nem törekedett az 1919—1922 közti SzDP-történet teljes bemutatására, de így is jogosnak tartja Szakács Kálmán bírálatát, amelyben néhány kérdés tárgyalását hiányolja. Utalt azokra a nehézségekre, amelyek a disszertáció készítése során felmerültek: így az iratanyag hiányos voltára és ellentmondásosságára. Arra törekedett, hogy újabb adatok és összefüggések feltárásával járuljon hozzá a vitás kérdések tudományos megoldásához. A konkrét észrevételekre válaszolva hangsúlyozta, hogy az antant-kérdésben egyetért L. Nagy Zsuzsával; igaz, hogy az antant számára Magyarország nem volt elsőrendű probléma, de ugyanakkor az itteni helyzet alakulása nem volt számára közömbös, a koncentrációs kormány létrehozásával, a parlament megalkotásával saját politikája liberális voltának bizonyítására törekedett. Különösen az angol és amerikai misszió egyes tagjainál volt tapasztalható a liberális színezetre való törekvés, melynek hátterében tulajdonképpen imperialista célok húzódtak meg. Az antant alapvetően az uralkodó osztályok érdekeit vette figyelembe, de a liberális és szociáldemokrata vezetőkkel folytatott tárgyalásai, még ha csak taktikai jellegűek is voltak, a ténylegesnél jobban megnövelték a polgári ellenzék és az SzDP politikai súlyát, és ezáltal liberális, demokratikus illúziókat keltettek. Szakács Kálmánnak arra a kérdésére válaszolva, hogy mi volt az oka a szociáldemokrata pánton belüli szélsőjobboldal 1919 őszi győzelmének, elmondotta, hogy a pártra ráerőszakolt politikáról nem lehet szó, mivel az új elvek, elfogadása mindig vitákban történt. E viták elsősorban a felsőbb pártvezetésben zajlottak. Valójában azonban a párt szélesebb tömegeiben jelentkező, nyíltan felszínre törni nem tudó harcról volt szó. A centrumpolitikusok, a proletárszocialista irányzat, valamint a Vanczák és Garami csoportok által képviselt kispolgári szocialista irányzatok harcáról volt szó. A vezető fórumon csak a jobb-, ill. szélsőjobboldali irányzat jelentkezhetett a proletárszocialista erők leszorítottsága, megosztottsága miatt. A Garami-szárny csak taktikai kérdésekben tért el Vanczákéktól, a politikai fővonalat illetően azonban egyetértettek, és úgy látták, hogy Vanczákéknak van nagyobb lehetőségük az ellenforradalmi rendszerbe való beilleszkedéshez, és ezért nekik kell átengedni a kezdeményezést. Ezt a politikát a tömegek számára úgy tették elfogadhatóvá, hogy csupán taktikai lépésnek tüntették fel. Elmondotta, hogy disszertációjában ő is törekedett figyelembe venni, hogy az ellenforradalom kezdeti szakaszában az ellenforradalom különböző csoportjai között éles harc