Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

/ 518 ' KBÓNIKA tésével augusztus 14-én kirobbantott, elsietett, s ezért azonnal* elbukott felkelés egy részletét. — E rész ellenpontjául a háborúellenes erők tevékenységét reprezentáló anyag szolgált, élén az Internacionálé Főtanácsának első üzenetével (1870. július 23.), a párizsi szekció kiáltványával. A német munkásmozgalom vezetőit, akik ellenezték a német annexiós terveket, Bismarck elfogatta ós katonai erődökbe záratta. A sedani vereséget a köztársaság kikiáltása követte. Az első intézkedések nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy — mint ezt a kiválasztott Marx-idézet is aláhúzta •— a köztársaság nem megdöntötte a trónt, hanem csak a helyét foglalta el; hogy mint nemzetvédelmi rendszabályt kiáltották ki, s nemcsak a romhalmazt örökölte, de a munkásosztálytól való rettegést is. Párizs védelmének megszervezése mellett a szociális problémák is előtérbe kerültek, amikor a húsz kerület küldötteiből alakult Központi Bizottság az élelmezés és a lakáskérdés megoldását követelte a kormánytól. A kiállított plakátmásolatok, térképek, rajzok, fotók együttesen illusztrálták, hogy a kormány ós a felfegyverzett proletariátus között az ellentét egyre jobban kiéleződött, s ez vezetett az október 31-én A. Blanqui vezetésével kirobbant felkeléshez. A kiválasztott Marx-idézet azt húzta alá, hogy azért nem kiáltották ki ekkor a Kommünt, mert a vezetők jóhiszeműen hittek a kormány azon ígéretének, hogy átadják helyüket a húsz kerület által választott Kommünnek. Az újabb katonai vereségek nyomán egyre nyilvánvalóbb lett Párizs népe előtt, hogy a kormány fontosabb feadatának tekinti a forrongó nóp letörését, mint a poroszok elleni védelem megszervezését. Az 1871. január 22-én kirobbant felkelést azonban újólag leverték. Egy egykorú rajz fotomásolatán láthattuk Bismarckot és Jules Favret, amint az aláírt szöveg szerint a porosz kancellár azt tanácsolta a francia külügyminiszternek, hogy provokáljon ki egy felkelést addig, amíg van hadserege, amivel leverheti. E provokációk közé tartoztak a hadsereg és a Nemzeti Gárda ólén végrehajtott személyi változtatások, a demokratikus újságok betiltása, az október 31-i felkelés vezetőinek letartóztatása, valamint az, hogy a háború idejére szóló lakbérfizetósi haladákot nem hosszabbították meg a január 28-án megkötött fegyverszünet után. A fegyverszünet értelmében a poroszok Párizs egyik városrészét megszállták. Rajzokon, térképeken lát hattuk a megszállt rósz határait, ós azt, hogy Párizs népe hogyan fogadta ezt az intézkedést. (Nem provokáltak összetűzést, de tiltakozásul a megszállt rész lakói házaikba zárkóztak, és fekete zászlókat raktak ki az ablakokba.) A kapituláló francia kormány által a megszállandó városrészben hagyott ágyúkat a Központi Bizottság a bevonulás előestéjén elszállíttatta a Montmartre-ra, Bellevillebe, .la Villettebe. Az ágyúk elfoglalására Thiers egy ezred katonával és rendőrökkel Vinoy tábornokot küldte ki. Ezt a kísérletet a Nemzeti Gárda meghiúsította. A kiállításon olvashattuk a március 18-i kiáltvány egy részének szövegét, melyben a Központi Bizottság leszögezi, hogy Párizs proletárjainak az árulások közepette ,,. . . parancsoló kötelességük és feltétlen joguk, hogy a kormányhatalom megragadásával önmagukat tegyék saját sorsuk uraivá ..." E kiáltványt követően írták ki március 26-ra a választásokat, melyek szavazócóduláiból és jelölőlistáiból néhányat másolatban láthattunk. A választások eredményeképp március 28-án alakult meg a Kommün, s a Központi Bizottság — mely addig a kormányzást gyakorolta — benyújtotta lemondását. A Kommün első intézkedései közé tartozott az állandó hadsereg eltörléséről és helyébe a felfegyverzett munkásokból álló Nemzeti Gárda létrehozását bejelentő kiáltvány. A kiállított anyag e részében mutatták be Frankel Leó emléktárgyait. Kiállították a Népszava szerkesztőségében használt íróasztalát.; kokárdáját, melyet a párizsi Kommün idején viselt. Fényképen láthattuk sírkövét, mely a Père-Lachaise temetőben áll, valamint a hamvait tartalmazó urna elhelyezését a kerepesi temetőben (1967-ben). Iratkópiában olvashattuk a távollétében 1872 szeptemberében hozott halálos ítéletet, és egy ellene kiadott rendőrségi körözőlevelet 1879-ből.