Századok – 1971
Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II
KRÓNIKA 519 A versaillesi kormány április 2-án kezdte meg támadását Párizs ellen. A városban egymás után jöttek létre a barikádrendszerek. Plakátmásolatokon olvashattuk a Kommün barikádépítési felhívásait. Több rajzot láthattunk az első hősi halottakról, így Gustave Flourensról, a Nemzeti Gárda tábornokáról, a Marx-család barátjáról, akit április 3-án ejtettek foglyul a versaillesiek, s a rajz meggyilkolásának pillanatát ábrázolja. — Válaszul arra, hogy az ellenforradalmárok sorra gyilkolták a fogságukba esett kommünárokat, rendeletet adtak ki túszok letartóztatására, amit azonban következetesen sohasem hajtottak végre. A harcok közepette a Kommün egy sor szociális rendelkezést léptetett életbe, többek között a lakbérek három évnegyedre történő elengedéséről, ingyenes orvosi rendelésről, étkezdék felállításáról, a Párizsból elszököttek lakásainak a rászorulók részére való kiutalásáról, az egyház ós állam szétválasztásáról, a világi oktatás bevezetéséről. Bár a Francia Bank majdnem 3 milliárd frankot kitevő pénz- és értékkészlete a Kommün kezére került, nem akartak hozzá nyúlni. Erről Engels azt írta — a kiállításon is olvas hattuk —, hogy ,,. . . súlyos politikai hiba is volt. A Bank a Kommün kezében — ez többet ért volna, mint tízezer túsz. Emiatt az egész francia burzsoázia nyomást gyakorolt volna a versaillesi kormányra a Kommünnel való béke érdekében." Táblázatokon olvashattuk a Francia Bank értékkészletének részletezését, a Kommün intézkedése nyomán a Nemzeti Gárda tagjainak napi zsoldját szabályozó rendelet egy részletét, és néhány árucikk árát 1871 elejéről. A Párizsi Kommün kikiáltását megelőzte és követte néhány vidéki város koinmünjének megalakulása, így többek között a lyoni, ahol először 1870. szeptember 4 — 15. között, majd 1871. március 22 — 24. között funkcionált; a marseillei, ahol 1870. szeptember 4 — 8. és 1871. március 23. és április 6. közöttállt fenn a kommün. Plakát- és rajzmásolatokat láthattunk, melyek a kommün kikiáltását adták hírül egyes vidéki városokban. — A körülzárt Párizs a vidéki városokkal léghajók segítségével tartott kapcsolatot, ezekkel küldte ki különböző felhívásait. Az egyik korabeli foto éppen egy ilyen léghajó felengedését örökítette meg az Hôtel de ville — a párizsi városháza, a forradalom központja — előtt. Marx kiemelte a Párizsi Kommün internacionalizmusát, melyet a kiállítás is jól hangsúlyozott. Nemcsak a magyar résztvevők szerepének bemutatásával, hanem többek között a Kommün lengyel tábornokainak fényképeivel, kinevezésüket hírül adó plakátokkal. A Kommün lengyel tábornoka volt Waleri Wróblewski; az összes fegyveres erők főparancsnoka Jaroslaw Dombrowski (Dabrowski) volt, aki május 23-án halt hősi halált. — A párizsi Nőszövetség vezetője az orosz származású Jelizaveta Dimitrijeva volt, aki a Kommün bukása után megmentette Frankel Leó életét. A leghíresebb női harcos Louise Michel volt, akit hallatlan népszerűsége miatt nem mertek kivégezni az ellenforradalmárok, s Űj-Kaledóniába száműzték. A Kommünnek azt a határozatát, hogy a sovinizmus és a népek egymás ellen uszításának jelképét, a Vendőme-téri diadaloszlopot ledönteti, egy magyar mérnök-hallgató, Györök Leó irányításával hajtották végre május 16-án. A kiállításon feliraton láthattuk a Művészeti Szövetség bizottsága tagjainak névsorát, és bemutattak néhány Courbet festményt is. A francia költők közül Paul Verlaine a Kommün idején az Hôtel de ville sajtóirodáját vezette, Arthur Rimbaud résztvett a harcokban, Eugène Pottier pedig tagja volt a Kommünnek. Victor Hugo is szimpatizált a Kommünnel, s amikor az üldözött kommünároknak felajánlotta menedékül belgiumi otthonát, a belga kormány őt is kiutasította. A körülzárt Párizsba 1871. május 21-én jutottak be a versaillesiek a védelem nélkül álló St. Cloud kapunál egy Ducatel nevű útmester árulása segítségével. Ekkor kezdődött meg a vérengzések hete. A harc egyik utolsó szakasza a Père-Lachaise temető-17*
