Századok – 1971
Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II
KRÓNIKA 511 A konferencia utolsó napján megegyezés született a következő, VII., 1971 szeptemberében rendezendő találkozó napirendjére. Két kérdésben hangzanak majd el referátumok: 1. A tömegmozgalmak 1917 —1920 között, különös tekintettel a munkástanácsokra. (A két referátumot egyfelől a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság, másfelől a Német Szövetségi Köztársaság történészei terjesztik majd elő.) 2. Az 1848 — 49-iki forradalmi munkásmozgalmak az i'ijonnan talált forrásanyagok alapján. (A referátumot Dr. Rudolf Neck készíti el.) A konferencia utolsó napján valamennyiünket mólyen megrendített Nicolae Goldbergernek, a konferenciák egyik legrégibb ós legaktívabb résztvevőjének halála. A magyar történetkutatók fájlalják halálát, mert tárgyilagosságával ós széles ismereteivel, élettapasztalataival mindig a magyar — román együttműködést szolgálta. Jemnitz János TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK ENGELS SZÜLETÉSE 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 1970. december 2-án Engels születése 150. évfordulója tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tudományos ülésszak megrendezésére került sor, amelyen — Erdey-fírúz Tibornak, az Akadémia elnökének megnyitója után — Friss István akadémikus, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igatgatója „Engels, a tudós forradalmár ós a forradalmár tudós" címmel tartott előadást, majd hozzászólások hangzottak el.* Friss István Engelsnek a reneszánsz nagyjairól mondott szavait idézte fel, hogy jelezze: e kép minden vonása Engelsre is illik: „óriás volt, a gondolkodó erő, a szenvedély és a jellem, a sokoldalúság ós a tudományosság óriása, mélyen benne élt kora politikai harcainak kellős közepében, pártot foglalt a proletariátus mellett és részt vett annak küzdelmeiben, szóval és tollal és karddal egy életen át". Ezután röviden elidőzött e kivételes életpálya egy-egy kiemelkedő állomásánál. Szólott a tizenhét éves korától dolgozó ifjúról, az önkéntes évét szolgáló katonáról, a Hegel dialektikáját elsajátító és elfogadó induló tudósról, a manchesteri fonodában eltöltött évekről, Engels materialistává és kommunistává fejlődéséről; 1844 elején megjelent első jelentősebb írásáról, „A nemzetgazdaságtan bírálatának vázlatá"-ról. Beszólt e munka szép eredményeiről, Marx részéről elragadtatással törtónt fogadtatásáról, kezdődő és egy életen át tartó barátságukról. Ezután, idézve Engels késői, summázó kijelentését a marxizmus épületéhez történt hozzájárulásáról, az előadó megállapította, hogy „nincs okunk Engels ítéletének helyességét kétségbe vonni", de azt is nyomatékkal hangsúlyozta: „nélküle a marxizmus nem olyan volna, nem az volna, mint amilyen és mint ami". Rövid, találó szavakkal nyert említést-elemzóst „A munkásosztály helyzete Angliában", a „Német Ideológia", a „Kommunista Kiáltvány", ez utóbbi Engels által fogalmazott előzménye, „A kommunizmus alapelvei", amely, ha sok szempontból távol is áll a Kiáltvány tökélyétől, mégis bizonyítók arra, hogy „Engels valóban egyik megalkotója a tudományos szocializmusnak". 1848 — 49 jelentős napjai, a klasszikusok színes-lázas tevékenysége a maguk súlyának megfelelően szerepeltek az előadásban. A Neue Rheinische Zeitung, majd a Neue * Friss István előadása a Társadalmi Szemle 1970 decemberi számában jelent meg, a hozzászólások az MTA II. Osztálya Osztály közleményei 1971. évi 1. számában kerültek publikálásra.
